Nem tudom, tanácstalan vagyok. Most mit tegyek?

Én szeressem őt, de ő nem vette figyelembe, hogy nem akarom, hogy elmenjen? És mi van, ha megsebesül, esetleg mozgásképtelen lesz. Akkor is nekem ki kell mellette tartanom, és az egész életem egy tragédia legyen?

Nekem nem kell annyira a pénz, hogy elmenjen ezért.

A szerelem címszó alatt bármit megtehet, és én csak várjak?

Azért kíváncsi lennék, hogy mit tennétek, ha ilyen fiatalon egy tolószékes ember jönne vissza hozzátok. Milyen gyönyör lenne az életetek? Hogy éljem a fiatalságomat?

Hogy tervezzek gyerekeket? Majd őt is tolom a babakocsival,

Nem hiszem, hogy a szerelem mögé lehet bújtatni ezeket a problémákat. Nagyon könnyen kimondtátok ti is, hogy ha szeretem megvárom. És ha szeret, akkor miért hagyott itt? ez senkinek nem tűnt fel, vagy ez nem érdekes?

Nem, katona is csak úgy lett, hogy egyik nap haza jött és bejelentette, hogy át helyeztette magát a honvédséghez. Ezt nem tudom hogy csinálta, de a velem való megbeszélés nélkül intézte a dolgot. Már akkor elkezdődött egy vita erről.

Én ezt sem akartam volna.

Borzasztóan meglepő, hogy egy ember sem értette meg a félelmeimet. Itt sokszor az befolyásol sokatokat, hogy szép e a választott, vagy sem, én meg mindjárt egy esetleges tolókocsist válasszak?

Ha úgy jöttünk volna össze, hogy tisztában vagyok vele, hogy ő mit csinál, nem választottam volna őt akkor. Valaki azt írta, hogy egy mozgássérült is tud repülni. Hát és ki fogja tolni a repülőjét?

Talán, ha valaki megértené a félelmeimet, és úgy válaszolna, megköszönném.