Hogyan tudnám "életben tartani az érzéseit"?

Én is voltam hasonló helyzetben még néhány évvel ezelőtt. Mindent megtettem azért, hogy az akkori szerelmemmel együtt marajunk és a vége egy jó kis depresszió lett. Nekem ő volt az első nagy szerelmem és a szakítás előtti napon semmi jele nem volt annak, hogy mire készül. Ugyanúgy együtt nevettünk és kirándulni voltunk. Aztán másnap derült égből villámcsapás. Utána összejöttünk többször is de szakítottunk többször is. Az első szakítás a második évforduló előtt volt összesen 2,5 évet jártunk. Nagyon szerettük egymást. DE nem így csinálnám ha újra ebben a szituációban lennék, hanem az első szakításnál leülnék vele és megkérdezném, hogy MIÉRT? Valami miatt ugyanis így döntött és ha tudom a miértet akkor könnyebb elfogadni, mert én nem csinálnám végig még egyszer ami utána jött. A felmelegített leves általában már nem olyan jó és lehet, hogy az a nehezebb út ha most megpróbálod elengedni, de hosszútávoln mindenképpen ez a jövedelmezőbb az én tapasztalatom szerint. Lehet, hogy ez nagyon nehéznek tűnik most, de hidd el, hogy neked is hamarabb könnyebb lesz és idővel a szép dolgokra fogsz emlékezni nem úgy mint én aki nagyrészt csak arra emlékszik, hogy az utolsó fél év mennyire el volt rontva. Nem tudom, hogy hány éves vagy és hogy miért volt a szakítás de az én tanácsom, hogy szép lassan próbáld meg elengedni és új életet kezdeni. Még ebben a helyzetben is próbáld meg megtalálni az élet apró szépségeit és találj valakit akivel beszélhetsz erről (mondjuk egy jó barátnő)!

Egyébként én most 23 éves vagyok és boldog párkapcsolatban élek 3 éve és 2 éve összeköltöztünk! :)