7 év után elhagytak. Hogyan dolgozzam fel a legkönnyebben? Lehetek még ugyanaz, aki voltam?

Próbálok mindent röviden összefoglalni. Ex párom 25 éves, én 22. Nagyon fiatalon jöttünk össze, egymással vesztettük el a szüzességünket. Nekem előtte volt 2 komoly szerelmem, neki egy sem. A rémálmom volt, hogy ez egyszer majd visszaüt. Boldogságban éltünk, bejártunk rengeteg helyet, rengeteg élményünk volt. Különleges volt minden. Mostanában furcsa volt, otthagyta a munkahelyét, mert muszáj volt. Másképp beszélt velem, de azt hittem a munkanélküliség viseli meg. Találkoztunk és láttam rajta, hogy sápadt, zavart, tudtam, hogy valami baj van. Minden megfordult a fejemben, de az nem, hogy véget vet 7 évnek. Egyszerűen elhagyott. Sokkolt az egész, szinte sirni sem tudtam, azt hittem ez egy rémálom és mindjárt felébredek. Szakitás után úgy adótott, hogy nála aludtam, ragaszkodtam hozzá, hogy még beszélgessünk egy utolsót. Ő rengeteget sirt, szinte zokogott. Azzal indokolta, hogy nagyon sajnál és gyűlöli magát.A szakitás oka: Kb. 2 hónapja érzelmi válságba került, hol azt érezte, hogy szeret, hol azt, hogy már nem olyan számára, mint rég. Változásra vágyik, sok volt már neki. Engem az döbbentett meg, hogy nem szólt semmit. Ugyanúgy azt láttam, hogy elégedett, boldognak hittem. Ugyanúgy ölelt stb. Megkérdeztem, akkor ez csak szinjáték volt?De hogy tud egy ember igy megjátszani mindent? Nem igy ismertem meg. Azt mondta nem az volt, akkor úgy érezte jó velem, erre csak nemrég jött rá, hogy igazából csak magának akarta bemesélni, hogy ez megy. De neki nem megy. Másnap eljöttem a cuccaimmal. Fáj, hogy még meg sem próbált újra rám találni. Olyan hihetetlen, sosem vártam ez, hogy igy lesz vége. Ha lett volna valami jele, elhidegülés, ritka szex, bármi. De semmi. Rákérdeztem, hogy van e valkije, azt mondta nincs. Én még mindig szeretem és nagyon hiányzik Próbálok nem összezuhanni, hol azt érzem jól vagyok, hol azt, hogy meghasad a szivem. Szerencsére nekem sok igaz barátom van, mindenki támogat, a család is mellettem áll. Neki még egy igaz barátja sincs, maximum haverok, kollégák. Én egyetemista vagyok, megvan a bulis és a nyugodtabb életem is. Neki csak a munka volt és én. Lehet ebbe fáradt bele és rajtam csattant az ostor. Mindenki azt mondja, hogy majd megbánja és vissza akar kapni, mert mi össze tartozunk. Nem akarok reménykedni, próbálom végleg elengedni, de nagyon rossz, hogy mindenki ezt mondja. Akinek volt már nagy csalódása irhatna pár biztató szót. Kinek mennyi időbe telt feldolgozni egy szakitást? Elfeledtétek valaha a nagy szerelmetek? Köszönöm.