Barátnőm szerint tökéletes kapcsolat létezik, illetve az a jó, és szerinte ha már valami probléma előjön, akkor nem illünk össze?

Én inkább annak örülök ha a kezdetben sok a nehézség, sok akadályt kell leküzdenünk EGYÜTT, KÖZÖSEN, akkor derül ki igazán mennyire bírjuk együtt hosszútávon. Én megőrülnék egy "tökéletes" kapcsolatban ahol minden szép és hibátlan minden úgy történik mint egy mesébe.... nagyon unalmas lenne! És mint tudjuk az élet nem egy álomvilág. Sok probléma van egész életünk során olyan társat kell találni aki a rosszban is melletted van, támogat, segít.

20/L

17 éve vagyok házas, 20 éve ismerem a nejemet. Minden nap van valami, amin problémázunk, mert mindenki más családból származik és más a felfogása bizonyos dolgokról.

Vannak kis problémák és vannak olyanok is, amelyek megváltoztathatatlanok. De nem az a lényeg, hogy ezeket állandóan egymás fejéhez vágjuk, hanem az, hogy ezek ellenére is szeretni tudjuk a másikat, elfogadni olyannak, amilyen önmaga és igen, meg kell beszélni a problémákat, legyen ez szexuális, pénzköltés, munka vagy pelenkázás!

Ha a barátnődnek olyan kapcsolat kell, amelyben nincs veszekedés, akkor egy kiskutyával jól fog járni. Egy ideig. :) Az ember néha még saját magával is vitába száll, mert megcsinál valamit, ami nem lenne helyes - hogyan várható akkor el, hogy a másikat ne hibáztassa?

44/F

Hát ki mit tart problémának....nekem pl az nem kapcsolat amikor az van, hogy a pasinak, ha nem tetszik valami akkor ordítva veszekszik velem... ha 2-3 ilyen előfordul, akkor nálam repül....egyszerűen azért mert én egy olyan nő vagyok aki azt vallja, ha egy férfi nem tud normál hangnemben beszélgetni, kommunikálni velem még akkor sem, ha nem értünk egyet valamiben, vagy gond van, amit meg kéne beszélni, annak semmi keresnivalója nincs mellettem.

Ez a nagy harci helyzet.

pl A férjem meg én, még a büdös életben nem vesztünk össze az együttlétünk eddigi 4 éve alatt, mert ha felmerült valami, akkor megbeszéltük.

pl

1. alig volt pénzünk, de kölcsön kellett adni az anyjának, mert b...szott elmenni dolgozni, és éhen halt volna = megbeszéltük, hogy igen, gáz, de mégsem hagyhatjuk a dolgot.. és majd beszél az anyjával, hogy nem vagyunk jótékonysági intézmény, mert nekünk is kell a pénz. Nem kezdtünk el veszekedni, hogy adjunk vagy ne adjunk pénzt, hanem MEGBESZÉLTÜK.

2. Mindkettőnknél előfordult, hogy elvesztettük a munkánkat. Egyikünk sem veszekedett a másikkal, hogy takarodjon el dolgozni, mert mindketten tudtuk, hogy nem olyan egyszerű ez....és nem azon múlik feltétlenül, hogy mi akarjuk e... egyszerűen csak nem jön össze olyan könnyen. Ezt is megbeszéltük. Szerencsére megoldódott mindkettőnknél.

3. Kiderült, hogy nem lehet kisbabánk. De a férjem nem állt neki veszekedni velem, hogy az én hibám és hasonlók, nem hagyott el, hanem együtt átvészeltük támogatva egymást, és már elfogadtuk a dolgot. Pedig egy ilyen dolog, sok házasságban válással végződik, mert nem tudják feldolgozni.

Ezekkel csak azt akartam érzékeltetni, hogy felmerülő problémák mindig vannak és lesznek, de meg kell beszélni őket. Szóval ha egy pasi a probléma megoldását abban látja hogy kiabál és veszekszik velem, akkor el is takarodhat, mert az én gyomrom ezt nem veszi be.

És nem, nincsen olyan kapcsolat ahol nem merül fel semmilyen probléma. A kérdés az, hogy hogyan kezelik a helyzetet.

Tökéletes kapcsolatra vágyik, de olyan sosem lesz, de mindig lehet munkálkodni rajta, szerintem ez a lényeg (4 éve élek párkapcsolatban, 2 éve élünk együtt)

amúgy érdekelne, hogy hogy definiálja ezt az egészet... lehet hogy tényleg egy kicsit torz a világképe