Túl leszek-e rajta?

Nemrég volt egy hosszúnak nem nevezhető kapcsolatom, de igazából nem is ez a lényeg, hanem a párom. Tényleg mindent megtett a kapcsolatért, amit csak tudott, és Ő volt az első, aki értékelt engem, és ezeket meg is fogalmazta felém. Kölcsönösen megbíztunk a másikban. Én is nagyon ragaszkodtam hozzá, együtt terveztük a jövőt. Soha nem hanyagoltam el, mindig törődtem vele és szerettem, talán Őt igazán először. Aztán egy idő után szerinte az agyára mentem, majd szerinte kellemetlen helyzetbe hoztam (ami egyáltalán nem volt szándékos) és szakított velem.

Ez egy jó néhány hete volt, de azóta minden egyes nap vele álmodok, és borzasztóan hiányzik. Emellett még gyötör a bűntudat is, amiért akaratomon kívül ilyet tettem vele. Az ismerősei előtt meg szégyellem magam és próbálom kerülni őket (amúgy semmi bajom nincs velük).

Volt már egyszer kétszer, mikor azt hittem, hogy most már jobb lesz, de mindig visszajutok a gödör mélyére. Nem tudom, meddig bírom még ezt, kezdek beleőrülni.

Próbáltam már vele megbeszélni a dolgot, de nem kaptam választ. Mióta ez történt, rengeteg cikket, véleményt, hozzászólást és könyvet bújtam át, és arra a következtetésre jutottam, hogy társfüggő vagyok. Szeretnék ezáltal jobb ember lenni, de attól félek, hogy már túl késő. Nem tudom lesz-e még egyszer ekkora esély előttem.