Miért lett minden más utána, mint azelőtt?

Mindig kapcsolatfüggő voltam, viszonylag hamar találtam olyat a szakítások után, akivel kialakultak érzések.

Aztán lett egy kapcsolatom, fél év után szétmentünk.

Nem sírtam utána, tulajdonképpen mintha elvágták volna, nem is nagyon éreztem meg a szakítást.

Csak arra lettem figyelmes, hogy egyszerűen átnézek mindenkin, senki nem keltette fel a figyelmem.

Majd 4 hónap elteltével Ő (akivel a fél éves kapcsolatom volt) megkeresett, elmondta, hogy még mindig szeret, és tulajdonképpen akkor tudatosult bennem is, hogy nekem sem közömbös.

Újrakezdtük.

Problémák megint jöttek, de ő kevésbé érezte ezeknek a súlyát, szerinte túlreagáltam dolgokat. 3 hónap elteltével újabb szakítás, aztán 1 hét múlva csináljuk vissza, mert szeretjük egymást. De a dolgok ugyanúgy folytatódtak, és azt éreztem, hogy idegesít, és meg akarok tőle szabadulni.

Majd egy hülyeségen megsértődött, és ő szakított velem.

Nem esett jól, de mellette kicsit megkönnyebbülés is volt, mert nem stresszeltem magam a kapcsolatunkon többé. 1 hónap telt el, mikor kaptam egy üzenetet, hogy történt, ami történt, de barátilag szeretné tartani a kapcsolatot, stb.

Belementem egy találkozásba, és egészen addig úgy éreztem, hogy tényleg túl vagyok rajta, amíg ő fel nem hozta a saját érzéseit, meg sírt (hogy mennyire játszott rá, nem tudom.)

Itt kitört belőlem is minden, hogy mennyire szeretem még mindig.

2 napra rá szexeltünk is.

De tudtuk, hogy a kapcsolatunknak nincs jövője. Ezután pár hétig még beszéltünk neten, aztán ez is megszakadt.

Hónapok telnek el, de nem érdekel senki, úgy érzem, soha nem is fog, sem érzelmileg, sem szexuálisan nem tudok vonzódni senkihez.

(A külön töltött 4 hónapban is ezt éreztem, de most annál még sokkal intenzívebben. És soha egy kapcsolatom után sem volt bennem ilyen, csak vártam az újat. De most nem várok semmit már, úgy érzem, már nem léphet arra a helyre senki.)

Miben lehetett más Ő, mint a többi, hogy ennyire megváltoztatott bennem mindent?

És miért nem tudok nyitni senki felé?