Hogyan lehet szakítani, ha mindkét fél tudja, hogy előbb-utóbb muszáj - mégsem tudja magát rávenni egyik sem, mert annyira jó együtt? Komoly véleményeket kérhetnék?

Komoly - elsősorban privát véleményekre lennék kíváncsi.

Van egy most lassan 41 éves nő, és egy nála 14 és fél évvel fiatalabb, 26 éves múlt férfi.

A nőnek az első férje - balesetben - elhunyt. Akkor még fiatalok voltak, úgy gondolták, ráérnek a gyermekvállalással, így nem született közös gyermekük. A nő ezt nagyon sokáig nem tudta feldolgozni, sikertelen kapcsolatai voltak sokáig.

A férfi ugyan sokkal fiatalabb, de nem tapasztalatlan, soha nem volt azelőtt idősebb nővel kapcsolata.

Amikor két éve összejöttek, mind a ketten tudták, hogy ilyen nagy korkülönbséggel, ha a nő az idősebb, nem valószínű, hogy sokáig együtt maradnak. Kimondták, érezzék jól magukat, ameddig lehet.

Lassan el kellene jönni annak az időnek, hogy szakítsanak. Hiszen a férfi most fiatal: a nő úgy gondolja, hogy hozzá illő párt kellene találnia. A férfi viszont ma is nagyon szereti, talán még jobban, mint amikor a kapcsolat megkezdődött. És feleségül is venné, ha ezt a nő nem utasítaná el folyton. De ő is nagyon szereti a férfit, az egyetlen olyan kapcsolata a férje halála óta, amiben nagyon jól érzi magát. De fél a jövőtől, és igazságtalannak tartja a sorsot, mert ugyanez fordítva, ha a férfi lenne idősebb, semmi problémát nem jelentene. Mintha a férfiaknak lehetne ilyen korban újra kezdeni, a nőknek nem.

Egyikőjük sem tud kilépni a kapcsolatból, mivel minden nagyon jól működik közöttük. És éppen most kívülről még nem is feltűnő a korkülönbség.

Aki meg tudja érteni ezt a helyzetet, írna véleményt - vagy írna privát üzenetet?