Veletek már volt olyasmi, hogy valakire/valakikre azt hittétek, ő az Igazi vagy legalábbis lelki társ, nem jött össze, mindent reménytelennek láttatok, nem akartatok mást, és végül megtaláltátok másban azt, amit eddig hiába kerestetek?

Az,amikor valaki szerelmes,és szakítanak vele,az egyik legrosszabb érzés a világon. Még rosszabb mintha meghalt volna valaki.Én is megéltem már egy pár szakítást(történetesen tegnap),és férfiként elmondhatom,hogy sajnos a nők szakítanak gyakrabban.Gondolom ez azért van,mert könnyebben meg is sértődnek akármin,ami egy férfinak lehet föl sem tűnik.

A mostani eset előtt engem 7év után hagytak ott. Na azon nehezebb volt túllépni,és azt hittem soha már nem leszek szerelmes,erre meg nesze,mire az lettem ez is megsértődött wazze.

A történelem is sismétli magát (bizonyos dolgokban), a divat is, és mi emberek sem tudjuk sokszor elkerülni.

Szerintem ez ellen a leges-leghasznosabb az önismeret elmélyítése.

Szívesen ajánlom nektek pl.Mihalecz Gábor könyveit.

segít úgy szembesülni a mélyebb önmagunkkal, hogy ne fájjon elviselhetelenül.

A jóga is segít.

Az az igazi, ha tesz az ember valamit önmagáért, miután meghallagatott, elolvasott valami témába vágót.

Szerintem.