Miért nem birok magammal, sirok, kétségbe vagyok esve és tehetetlennek érzem magam vagy ez csak a helyzeti sokk?

24 éves barátnőmmel (én 20f) szakitottunk nagyrészben a távolság miatt mivel köztünk 150km volt a távolság és igy csak hétvégenként tudtunk találkozni. Másrészt ő nem érezte, hogy oda lennék érte vagy hogy bennem lenne a tűz és ő jobban szerette volna ezt a dolgot mint én, ezeket átbeszéltük és arra jutottunk, hogy ennek igy nincs értelme, de békességben válltunk el és mondta, hogy még beszélünk és barátok még lehetünk. Aznap beszéltünk még keveset, de ma már nem és nekem nagyon hiányzik, hogy beszéljek vele még ha csak egy pár mondatot is, néha rám jön a sirás és a tehetetlenség,állandóan nézem, hogy mikor van fennt facebookon, annak ellenére, hogy megbeszéltük a dolgokat és vége van,de hozzátette, hogy ha felköltözik Pestre és ott leszek akkor talán összejöhetünk újra de lehet hogy nem.A probléma az volt legfőképp, hogy szerinte nem ösztönből cselekedtem, hanem gondolkodtam a dolgokon és nem azt csináltam ami nekem is jó hanem ami neki, pl az elmúlt pár hétben mindig vártuk, hogy ki ir a másikra, és megmondta, hogy valamikor direkt nem irt, hogy hátha én irok majd, meg a telefonbeszélgetések se voltak az igaziak sok volt a csönd, de ezeket elmondta valamit feloldott bennem ami még nehezebbé tette, hogy ezt elfogadjam, mert eddig görcsöltem a dolgokon, de ahogy ezeket elmondta átértékeltem sok mindent, és úgy érzem ha ezt hamarabb megbeszéljük akkor jobban alakultak volna a dolgok vagy szerintetek is ösztönből kéne hogy jöjjenek ezek a dolgok?(szerintem is).De legalább békességben válltunk el és úgy érzem, hogy tényleg lehetnénk barátok. Szerintetek végképp hagyjam vagy irjak rá vagy várjak egy pár napot és csak utána? Az érzéseimről pedig beszéljek e neki bár szerintem már nem számit, csak arra gondoltam hogy lehet jó lenne ha tudná. Köszönöm a válaszokat előre is, fontos lenne mert egész nap járkálok a házban, mint egy oroszlán és nem tudom mit csináljak, hiányzik. Szeretném ha a válaszaitokkal segitenétek nekem egy kicsit. Köszönöm.