Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit tegyek, hogy ne az legyen a vége, mint legutóbb?
Sziasztok
(Akik most szívni akarják a vérem, vagy oltani, azok majd 3 nap múlva írjanak, addig bírják ki, köszi.)
14 évesen egy hülye tini szerelem miatt 7 évig voltam depressziós...akkor a szakítás nagyon rosszul esett, holott szinte alig volt a kapcsolatnak tartalma.
7 év depresszió után összejöttem egy lánnyal, 2 nap híján 22 hónapot voltunk együtt, 1 órája szakított velem...
Az ok annyiban fontos, hogy tudom hibás voltam benne, neki is igaza van, nekem is van egy álláspontom, amiben szerintem nekem is igazam van, de a kettő nem üti egymást, szóval mind2 oldalról igazunk volt.
Na de nem ez a lényeg...hanem amikor kimondta, akkor egy sima beszélgetés volt, semmi sírós, kiabálós, beszéljük meg, terhes vagyok, anyád megint telebeszélte a fejed jelenet...simán megbeszéltük és vége...
Nekem alapjáraton jó kedvem van, boldog mosolygós vagyok, ez a kedvem most is meg van, de mellette, mögötte, előtte, valahol mélyen belül, nem tudom hol pontosan ott van egy másik érzés is, ami nem hagy nyugodni...
Hevesen ver a szívem, remegek...amikor kimondta bizsergett az arcom mintha sírni akarnék, de közben mégsem...
Szóval egyszerre van bennem a "rendeben oké végre vége, mert szenvedés volt egy ideje" érzés és valami amit nem tudom megmagyarázni, csak annyi, hogy "vége"...
Nem tudom hogyan védjem ki, hogy ez a "vége" érzés hazaérve (most melóhelyen vagyok) felrobbanjon és romokba borítsa ismét az érzelmi világom...
Agyilag felfogtam vége, jobb így neki is és nekem is, de valahol belül szerintem ez még vissza akar ütni...hogyan fékezzem meg???
23F
Hát szerintem nem lesz örök magány, max lelkileg megzuhanok megint, rosszabb esetben pár évre...
A 7 év depresszió után baromira pozitív lett a hangulatom, lehet már szükség volt erre a törésre :D hát nem tudom hogy alakul a továbbiakban, de szeretném elkerülni a súlyos depressziót...
23F
7 évig voltam depressziós tudom milyen lent, nem akarok soha többé oda jutni! 2 éve megígértem, ha megint odajutok, akkor véget vetek a szenvedéseimnek, mert nem fogok megint évekig hamis álarc mögé bújva jó kedvet szimulálni miközben bennem minden összedől...
Hát nem tudom, hogy jó ember vagyok e...rengeteg hibám van, nagy részével tisztában is vagyok, csak azt nem szeretem amikor más szembesít vele...
Az előző mélypontomnak köszönhetően vagyok az aki...3 szakmát leraktam, rengeteget tanultam, céljaim lettek...
A mostani szakítás talán ismét pozitív irányba visz el, de talán az lenne a legjobb ha semmilyen irányba, mert nem akarok megint akkora árat fizetni érte...amikor a lelki bánat elől menekülök a munkába, de közben nem tudok rá koncentrálni teljes mértékben...
De legalább tanulságos volt ez a kapcsolat...örülök, hogy elég bátor volt az exem, hogy kimondta, hogy legyen vége...azóta már sokszor eszembe jutott, hogy vajon mi váltotta ki ezt a hirtelen változást? és, hogy vajon miután leraktuk a telefont ő sírt e...ő sokkal érzékenyebb, mint én, szóval remélem ő is erős tudott maradni és magában elkönyvelni, hogy vége...
Remélhetőleg a mostani szakítás nem fog olyan szintű mélységet hozni, mint az előző, mondjuk akkor szerelmes voltam, vak voltam, most csak nagyon szerettem...az érzékeny oldalamat a kapcsolat elején elrejtettem, mert már akkor elég sokat sérült a tapasztalatlanságom miatt, szóval olyan mélyen nem érint, viszont valahol belül mégis érzem, hogy bánt, de nem is az a tény, hogy vége lett, ennek örülök, jobb így mindkettőnknek, az zavar inkább, hogy ennyire elszúrtam...
A volt barátnőm aranyos kedves odaadó volt, neki is volt rengeteg hibája, de néhány fontosabb tulajdonsága meg volt amikre szükségem volt/van/lesz egy kapcsolathoz.
Remélem boldog lesz és hamar elfelejt :D igazából pár mondat volt az egész, nem tudom milyen fajta folytatást szeretne, mármint barátok maradjunk, vagy végleg felejtsük el egymást...
Eddig rendben vagyok, de lassan fekszek és nem tudom mit fogok érezni, gondolni, tenni az ágyban forgolódva...van egy sejtésem, de remélem tévedek és csak elalszok :) nem akarom magamat felemészteni ismét...
23F
Én mindig is tisztában voltam azzal, hogy milyen rossz tulajdonságaim vannak, csak nem akarok megint órásit változni, mert nem akarok olyan lenni, mint régen...
Mintha 2 oldalam lenne...van egy érzékeny érzelmes oldalam, na ezt a világ elől 100001 fal mögé rejtem, mert sérülékeny...és van a másik oldalam, az mindent lazán vesz, nincsenek problémák számára, vagy ha felmerül mindent megold...céltudatos, erős...
Igazából most is tudom mi a kiváltó ok, mi a megoldás a depresszióra, de most nem vagyok olyan mélyen...most olyan mintha egy kötéltáncos lennék, ha véletlen rossz útra lépek, akkor lezuhanok ismét a mélybe, de néha úgy érzem, hogy húz, csalogat a mély sötétség...a 2 oldalam meg egymásnak feszül, az egyik engedne, a másik nem...
1 hete lett vége, még 1x találkozunk...talán utána jobb lesz minden...csak tegnap este jöttem haza (nyaraltam kicsit), azóta tudok igazán egyedül lenni, azóta vagyok abban a szobában ahol a depresszióm nagy részét töltöttem és lelkileg sokkal nehezebb...lefoglalom magam, de kezdem megint érezni azt a fura érzést, hogy úgy megölelnék valakit...
#6: nem vagy egyedül ezzel, szerintem a többség félreolvassa, megszoktam :)
23F
#8: pedig az előző kérdésből már pont ezen járt az eszem :D
am nincs bajom a duci alakkal :) persze módjával...
de nekem nem ingyen kva kell, hanem komoly párkapcsolat...
mondjuk mostanság esténként kezd megzuhanni a hangulatom, de egyenlőre jól bírom :) a lelki segély száma után már utána jártam, mert már 2x éreztem úgy, hogy kell valaki akivel beszélhetek, mert nem bírom...
remélhetőleg nem zuhanok meg idő előtt, sem idő után :D
23F
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!