Van aki nem tud túljutni több (akár sok) évvel ezelőtti szakításon azóta se?

Leirom itt az én történetem, de priviben várom a tied is, ha van kedved róla beszélni.

Gyönyörű párkapcsolatnak indult a dolog, minden varázsa megvolt, szebbet nem is kivánhattam volna az élettől.

10 hónapig felhőtlen boldogság volt, utána jött a pofáraesés, amikor ő külföldre ment továbbtanunli.

Nagyon ritkán jött haza, egy nyáron én mentem ki a vakáció ideje alatt, de két és fl évig birtuk csak.

Sajnálom, hogy véget vetettem neki, mert nagyon szerettem és valahol még most is nagyon szeretem.

Azóta két és fél év igaz hogy eltelt, de még mindig hiányzik, fáj hogy úgy igazán tudtam a szemébe mondani amit érzek iránta, hogy még mindig érdekel mi van vele, hogy igenis én hibáztam és szúrtam el dolgokat. Mert nagyon sokat én szúrtam el, igy utólag belátom... :(

Mióta szétváltunk a sors büntet is kegyetlenül: két és fél éve csak kihasználnak a férfiak (ha épp közel tudom engedni magamhoz őket), minden hónapban 1-szer 2-szer felbukan ő az álmaimban, utána pocsékul vagyok napokig...

Egyszerűen nem tudom elfelejteni. És igy ebben a formában nagy sebeket ejt rajtam, főképp hogy álmaimban is folyton felbukkan, ráadásul úgy, hogy mindig együtt vagyunk és nagyon boldogok vagyunk :(((

Ha gondolod írd le bővebben priviben :)

22/N

Nem gond, ha én is megkérlek, hogy mesélj? :)

Négy éve egy srác nem tudta túltenni magát azon, hogy szakítottam vele (mondjuk én is elég rosszul csináltam).

Mivel rosszul csináltam és eleinte szerettem, lelkifurdalásom volt. Ő pedig azzal, hogy zaklatott, verseket írt hozzám, amiket egy Facebook-oldalára kirakott, sms-eket írogatott, de még társkeresőn is rám írt, olyan szöveggel, mint amikor ismeretlennel ismerkedünk... szóval ezzel még tetézte a lelkifurdalásomat. Körülbelül háromnegyed év alatt voltam túl rajta.