Miért nem tudok túllépni a dolgon?

#3-4

Ismerkedek én, csak hát a rossz tapasztalat miatt meg is reked a dolog ezen a szinten. Ott tartok, hogy már a harmadik lány esett belém, de nem tudom viszonozni az érzéseiket. Ráadásul annyira "tudatomnál" vagyok, hogy óhatatlanul is vigyázok...

Biztos annyira jó volt ez a kapcsolat még a végén is? -

Sajnos nem. A szakításunk előtti éven már volt egy csészealj reptetős botrány, de (azt hittem) mindent megbeszéltünk. Megbocsátottunk egymásnak és én tényleg mindent megtettem, hogy szép életünk legyen. A gond ott kezdődött, hogy Ő ezt az évet arra fordította, hogy legyen kivel kielégíteni a szexuális éhségét, miközben az érzelmi csapot elzárta és büntetett, mert nem mondta és nem is éreztette, hogy gond van. Ezért kértem, hogy ne vegyen születésnapomra semmit - meg is tette. Rá pár hétre kidobott, de úgy, hogy azt állította nem volt más a képbe. Utólag derült ki, hogy a szakításunk évfordulója előtt ünnepelte új kapcsolatának évfordulóját.

Az ember ilyenkor, mikor vége van, hajlamos a jóra emlékezni, és a jó emlékekben elmerengeni. - ez így van. Hajlamos a jóra, de tisztában vagyok az esendőségünkkel. Nincs hibátlan ember, amennyire Ő nem az, úgy Én sem. Csak Én olyannak fogadtam el amilyen, míg Ő ezt baromira nem mondhatja el magáról.

Idővel el fog oszlani a maradék kötődésed is felé.

Csak annyira figyelj, hogy ne húzd rá ezt az összes nőre. Sajnos már nem egyszer hallottam női kollégáimtól pl, hogy egy rendes pasit egy nő elcseszett ilyen téren, és azóta alkalmatlan kapcsolatra. - na itt a bibi. Sajnos szerintem nálam elérte ezt a szintet. Az egyik "hódolóm" meg is mondta, hogy elrontott ez a nő. Mert alapból vicces, kedves és közlékeny vagyok, de amikor az érzelmi részre terelődne a szó, akkor totál mereven elzárkózom, a fenti incidens miatt...

Elég sok idő eltelt, de a probléma gyökere nem változott. Egyszerűen képtelen vagyok megbízni a másik nemben. Megy az udvarlás, beszélgetés, ismerkedés de az érzelmi sebezhetőséget továbbra sem tudom kiépíteni. Aki túlságosan ragaszkodni akar hozzám, azt leépítem (tudat alatt). Pl: kevesebbet találkozom vele, a munkámba temetkezem. A csavar, hogy nagyon szeretnék boldog párkapcsolatot, családot, társat - testi/lelki szerelmet, de így hogy...?

#3

Elnézést kedves hármas, csak most vettem észre, hogy még kérdést is kaptam - bő egy év után is ugyanazt mondhatom, mint tavaly írtam volna. Nem csaltam meg, volt két nagyon durva húzásom, egyikre sem vagyok büszke és ezzel a bizalmat valóban eljátszhattam. Azonban a szakításunk követően, (mert a megcsalásos kidobás előtti évben volt az is) új alapokra helyeztük a kapcsolatot. Őszintén megbeszéltünk mindent és én minden kérését figyelembe vettem olyan szinten, ami talán beteges is (virágot vettem havi szinten, elvittem rendezvényekre, a kedvenc előadójára - akitől dedikált könyvet szereztem neki, őszinte, nyílt voltam hozzá). Viszonzásként (mint utólag megtudtam) kreált egy kamuprofilt, hogy a saját igazi oldalán flörtöljön, ezzel féltékennyé tegyen. Szakítás után néhány hónappal vágta az orrom alá, hogy nem is létezik az a pasi. Ráadásul a szakítást megelőző hetekben minden hétvégén annál a családnál volt, ahol az új szeretője - csak a beismerésnél is hazudott (állítása szerint szeptemberben jöttek össze). A közösségi oldal pedig nem hazudik: augusztusban dobott ki, másnap már posztolt, hogy vacsorázni ment a sráccal. MAjd egy évvel később az évfordulós poszt volt ami homlokon vágott, mert az júliusra esett. Egyébként ugyanazokat a köröket futotta velem, mint az előzővel, az exférjével. Odahaza eljátszotta, hogy minden rendben, de a kilengései megvoltak. Ezt időközben, az apró jelekből raktam össze.