Jogosan érzem rosszul magam?

Állj! Először is, ez felnőtt párkapcsolati rész, a kérdés meg gyerekes. Egyrészt ilyen, hogy szerelem csak egy becsapás. Az ideálod kivetülése egy másik személyre aminek pusztán az a célja, hogy létrejöjjön az a kémia ami biztosítja a fajfenntartást. Semmi más jelentősége nincs és pont ezért el is múlik.

Ebből kifolyólag személyre szabott így az, hogy nem fogsz beleszeretni, máris hülyeség mert nincs mihez mérned. Nem viszonyíthatsz az előző szerelmedhez, mert ő egy más ember volt. Ha kellően idős vagy akkor ezeket amúgy magad is felfedezed, még ha nem is tudatosan.

Sőt, szerelem nélkül is lehet szeretetteljes kapcsolatban élni. Gondolj csak arra, amikor 100 évvel ezelőtt összeházasodtak, amúgy vad idegen emberek. Náluk ez azért működhetett, mert nem fentről indítottak hanem alulról. Te fentről akarsz indítani, szerelmet akarsz ahonnét csak lefele vezet az út ahelyett, hogy inkább elfogadnád azt a tényt, hogy nem fogod ezt az embert 1 hónap alatt megszeretni... Pedig ha elfogadnád, azaz alulról indulnál akkor egyrészt nem csalódhatsz mert lentről kisebbet lehet esni, másrészt esélyt kapnál egy egészséges, szeretetre épülő kapcsolat felépítésére.

Vonzódsz hozzá, tehát az agyi kémia megvan. Csak az agyad gyermeki része jelenleg el próbálja nyomni a gyermeki vágyával mindazt ami a boldogságodhoz kell.