Hogyan lépjek túl rajta?

Próbáld túl tenni magad valahogy, és ne gyötörd magad, az nem segít hidd el!

Amit tudok javasolni szellőztesd ki a fejed, meg próbálj pozitívan gondolkodni!

Tudom könnyű mondani, de idővel hidd el segíteni fog!

Majd találsz egy srácot, fiatal vagy még!

Rémisztően hasonlo dolog történt meg velem. És én is ott vagyok, hogy jobb lenne nem élni, de nem tehetem meg.

Végig gondolva rádöbbentem, hogy totál nem ér annyit a családom, hogy a párkapcsolatomat tönkretegyem. (Bár tönkre ment, szakított velem).

És én barom....hát hol érdekel engem a családom? Hogy? Merre? Miért? Basszus a saját életemet kellett volna rendeznem, nem pedig őket előrehelyezni.

Gondold végig, megér a deogos tesód annyit? Megért annyit, hogy tönkrement a kapcsolatod? Megért annyit, hogy előtérbe helyezted őket, saját magad pedig háttérbe, a párodat terhelni ezzel?

Megérte? Gondold végig.

Bár ha szakított akkor már mindegy, DE legközelebb ha új kapcsolatod lesz, legalább tudni fogod, hogy mi a fontos. TE és a párod, vagy MÁSOK.

Nem normális ember aki nem volt még ilyen szituban. A szakítás ritkán igazságos. Mindkét félnek szenvedés, csak időben van eltolódás. Szóval ne aggódj, tök normális minden érzésed...

Ami a szitut érinti: mindenki hozza a csomagját amit nem kötelező a másiknak elfogadnia. Ha te stresszel reagáltál a saját csomagodra akkor nem életszerű elvárás, hogy ezt egy másik ember is elfogadja. Senki nem akarja a családi szennyest mosni. Én sem és fordított helyzetben te sem. A barátodnak ez sok volt, ebből neked pedig tanulnod kell... ennyi. Majd belátod te is ezeket, pár hónap múlva és a következő párodnál már jobban figyelsz ezekre.

Egy szakításnál mindenki úgy érzi, hogy az ő világfájdalma a legnagyobb. Ne feledd, mindenkinek van keresztje, nem csak neked. Nem vagy egyedül.

Öngyilkosság vicces gondolat, csak épp a gyávák és a gyengék fegyvere. Ha te ilyen akarsz lenni, az a te dolgod, de azt ne feledd, más is élt már túl ennél nagyobb szakítást is.. Ráadásul még fiatal vagy, lesz is még pár szakításod az életben mert az élet rendje ez. Ne feledd, nem az a baj, hogy valaki más úton akar menni mint te, hanem az, hogy te ezt a világ legtragikusabb dolgának éled meg. Gondolj bele, fordított esetben le sem sza**ád ha én mesélnem el ezt neked .

Megértem mindkettőtök helyzetét. Gondolj bele, 4 évig melletted volt, és támogatni próbált, meghallgatott, szeretett(most is), és volt hogy annyira nem tudtál elvonatkjoztatni az otthoni problémáktól, hogy a feszültséget rajta vezetted le, még ha nem is szándékosan. Biztosan ő is sokat aggódott miattad.nyílván ő sem így tervezte. Valóban nem tehetsz erről az egészről, de talán ő sem arról, hogy ezt már nem bírta tovább. El kell fogadnod a döntését, vagy legalább adj neki időt.

Az halál gondolatát pedig verd ki a fejedből. Még nagyon fiatal vagy és előtted áll az egész élet. Tudom, hogy most nehéz, de a legrosszabb, amit tehetsz, hogy szomorkodsz és magadba fordulsz. Próbálj ki valami újat, keress egy hobbit, vagy barátokat, sportolj, vagy akármi.. a lényeg, hogy már ne legyen sem időd sem energiád szomorkodásra. Lehet, hogy nem hiszel nekem, de biztos vagyok benne, hogy leszel még boldog. :)