Szerdán, a szerelmesek napján találkozunk pontot tenni a kapcsolatunk végére. Volt már, hogy az ész érveitekre kellett hallgatnotok, nem a szívetekre?

Párommal jól elvoltunk, nagyon szerettük egymást, de kb úgy voltunk mint a gyerekek. Nem tudtunk komoly dolgokról beszélni, ő szinte lenézett mikor a művészetemet felmertem vállalni és kiállításom lett (és neked abból mi hasznod?!), mindig ugyanazok a témák voltak (ki hol járt, milyenek a kollegák, ismerősök).

Aztán megismertem egy férfit aki egyenesen a lelkembe látott. A legmélyebb dolgokról is tudtunk beszélni, felkarolt, támogatott, bármit elmondhattam neki.

Sokáig őrlődtem mert tudtam választani kell. Végül őt választottam. S egy egész más utat mutatott. Megtanultam emberek közt lenni, a hobbimból karriert csinált, rengeteget tanultam tőle, s rengeteget segített. Végül aztán vele is vége lett- közös megegyezéssel- de nem bánom, szükségem volt erre a váltásra, mégha sokáig bizonytalan is voltam benne.

hasonló itt is. lassan 2 éve gyűrjük egymást és ugyanazokat a problémákat amiket nem bírunk/akarunk megoldani, bántjuk egymást állandóan, veszekszünk, marakodunk, de még mindig vannak közös szép dolgok, amik miatt reménykedünk és nem bírjuk elengedni egymást... most külön töltünk pár napot és mi is szerdán találkozunk majd... nem tudjuk még mi lesz. nagyon nehéz. az eszemre hallgatva szakítás, de nagyin nehéz.:(

25n

Volt, és utólag nézve maximálisan megérte.

Épp eleget hallgattam előtte a szívemre, fél évig odáztam, reménykedtem, hátha lesz jobb, de egy fenéket.

Azóta már az új társammal élek (jóideje) és vele teljesen már, ég és föld a két kapcsolat :)