Hogy felethetném el?

Sziasztok!

Fel éve lett vege egy fel eves kapcsolatomnak, elég hirtelen történt, csak közölte hogy mar nem szeret es találkozni sem akart többet. Oke, elfogadtam, egy ideig próbálkoztam hatha, de egy idő mar semmire nem reagált. Hétköznap egy közösségbe járunk, úgyhogy elkerülhetetlen hogy néha osszefussunk. Ilyenkor vagy o tesz ugy mintha nem is látott volna, vagy en, köszönni is maximum akkor szoktunk ha mar tényleg elkerülhetetlen a helyzet. Valószínűleg o mar tul van a dolgom, legalábbis, abból hogy azóta sem keresett ezt szurtem le, en viszont meg mindig állandóan ra gondolok, a helyzet pedig hogy ossze szoktunk futni meg jobban elősegíti ezt az egeszet. Nagyon hianyzik. Többször is belegondoltam, hogy tényleg o hianyzik e vagy egy párkapcsolat de mindig nála jutottam ki. Próbáltam mar mindent: edzettem, közösségbe jártam, buliztam, uj dolgokra iratkoztam be, atrendeztem a lakast, takaritottam, csaladommal es baratokkal voltam, elutaztam, sorozatoztam, filmeztem, olvastam, ismerkedtem masokkal is es meg mindig itt tartok. Szomorú ezt mondani, de egyre kevésbé van kedvem élni, ugyerzem hogy emiatt a szenvedés miatt felesleges reggelente felkelni. Tényleg nem tudom mar mi lenne a jobb, felek hogy nem lesz mar senkim mert örökké öt fogom szeretni... Nem tudom mit tegyek. Valakinek van valami tanácsa? Tényleg mar majdnem mindent próbáltam, lefoglaltam magam állandóan, nem nézegettem sehol, ismerkedtem de meg mindig minden percben a fejemben van es meg mindig minden percben reménykedem hatha felkeres. Ez mar nem normális állapot. Szakemberhez nem szeretnek fordulni, ugy gondolom azert fel eves kapcsolattal egyedül is talán sikerülhet megbirkózni, viszont gondolkozom a dolgon mert ugy erzem kezdek depressziós lenni, tekintve azt, hogy egyáltalán nincs eletkedvem. Felkelek, szépen elkeszulodom, elvégzem a dolgom, haza es alvás.

Valakinek valami otlet vagy tanács, esetleg pár pozitív szo? :(

20/L