Önző dolog vagy nem, otthagyni a társunkat valaki másért?

Nem fair szerintem, hogy ezt folyton gerinchez kötik.

Az ember egy bonyolult lény, a kapcsolatok bonyolultak. Szerintem a kérdező nem elsősorban szeretőre gondol. De ha beindul a kémia, és szerelmes leszel, mert ez bizony sajnos nem egy megfogható dolog, egy eldöntendő kérdés, hogy az leszel-e, hanem egy biológiai-kémiai folyamat... akkor mit csinálsz? Úgyse fogsz annyi erőt beleadni a mostaniba, mert a másik felé fog húzni a szíved.

Vagy kihűlt a kapcsolat, és megszokásból együtt vannak, de jön a jobb, ezért mersz tovább lépni.

Persze van a szeretős változat, de egyszer, nézzük már a hétköznapibb dolgokat.

Igen, önző dolog, mert a saját jódat helyezed előtérbe, és ne azt, hogy a másiknak ne fájjon. De ha egy dologban, akkor legalább ebben döntsön az illető, akar-e önző lenni magáért, vagy inkább önfeláldozó az akármilyen éppen folyamatban lévő kapcsolatáért.

"Az a gaz amikor valakit szeretnek es jo bannak vele , akkor is otthagyja a parat ."

Ez edeskeves a boldogsaghoz, ha reszedrol mar elmultak az erzelmek. A fenti egy kapcsolat szukseges, de nem elegseges feltetele.

Nem, szerintem ez sokkal, jobb, mint megcsalni és hülyíteni meg hazudni neki.

Előfordul, hogy úgy érzed jon valaki, aki jobb, és ha nem stabil a kapcsolatod, akkor vonzó lehet a másik gondolata, nyilván gerinc kérdése, ki hogy kezeli: kilép a kapcsolatból, mielőtt összejön a másikkal vagy nem. Nyilván opció az is h nem foglalkozok a harmadik féllel, de ha már ezen el kell gondolkodni, akkor a kapcsolat alapvetően nem elég harmonikus és megrendíthetetlen.

#4 gyönyörűen leírta. Igen, önző dolog, de ha elkezdesz beke szeretni más valakibe, akkor onnantól, ha akarsz sem tudsz már annyit beleadni a jelenlegi kaompcsolatodba, mint korábban. Már nem lesz olyan. És ezt a másik is érzi. Hiába folytod el és áldozod fel önmagad - az érzés az nem döntés.

Az más lapra tartozik, hogy ezt hogy intézed.