Egyszerűen nem visz rá a lélek, hogy szakítsak. De miért nem? Mit tehetnék?

hát ne igazán érdekelheted, ha három hete nem szánt rád időt, és 3 napja válaszra sem méltat. nem nagyon van itt már kérdés szerintem.

Ha úgy érzed, hogy már mindnet megtettél, akkor szakíts vele. Egy pofon talán megváltoztatja a viselkedését, ha nem akkor ez úgyis véget ért volna előbb-utóbb.

Ő már szakított, jó reggelt.

Őt ez a "kapcsolat" nem érdekli. Gyakorlatilag már szinte nincs is semmi kontakt köztetek. Akkor hol van itt a kapcsolódás, kapcsolódási pontok? A párKAPCSOLAT kapcsolat nélkül hát az úgy elég fura. Szóval szerintem nyugodtan szánd el magad erre a lépésre. Nekem egyszer egy totál más szituációban, de mikor a lelkierőt említettem, azt mondták, hogy elszántság kérdése. Ez a "kapcsolat" már nem ad neked, meg neki se semmit; talán neki nincs is szüksége társra; csak "tök jó, hogy meghódított, és nincsen már egyedül"; de amúgy ennyire kellettél neki talán, hogy ezt mondhassa, hogy már kapcsolatban van. Keressetek olyat akivel összeilletek, add meg magadnak a boldogságra az esélyt, mert megérdemled; ő meg valszeg a füle botját sem mozgatja teérted, meg két fűszálat nem tesz keresztbe, szóval ergó nem érdekled. Keress olyat, akivel kölcsönösen érdeklődtök egymás iránt, nem pedig csak te próbálsz felélesztgetni egy kapcsolatot.

Nem ertem, mibol gondoltad, hogy ti meg kapcsolatban vagytok.

De mint látod, számára nem, tehát még egy ok, hogy ne alázd magadat tovább azzal, hogy próbálkozol normálisan lezárni, miközben ő szóra sem méltat. Persze, magyarázahatod magadnak, hogy "jaj ennek előzménye van", de bocs... nem. Annak nincs elfogadható előzménye, ha valaki semmibe néz, és annál az embernél nem is kell teperni meg gondolkozni az általad normálisnak vélt lezáráson.

Itt már úgy tűnik, szakításra sincs szükség. Én már egyszerűen elpárolognék mellőle csak. Úgyse venné észre; annyira nem érdekled.