Szerintetek ez szerelem, ragaszkodás vagy megszokás?

"Szerintetek ez szerelem, ragaszkodás vagy megszokás?"

Ez az önbecsülés teljes hiánya.Nem tiszteled, sem nem szeteted saját magad(ebből eredően őszintén mást sem), ezért veled bármit meg lehet csinálni, gyakorlatilag egy önkéntes lábtörlő vagy.

Miért van ez így?

Nos leggyakrabban gyermekkorból hozott történet, ott érdemes keresgélni, szülőktől várt, és meg nem kapott elfogadásból is eredhet.Ezért most egy kis elfogadásért bármire hajlandó vagy.

Érdekes, hogy a "szeretet" szót nem is használtad.

Mit tudsz tenni, hogy megérkezz egy minőségibb lelki állapotba, ahol megbecsülnek, és elfogadnak, szeretnek téged?

Az egy komoly önismereti munka lesz, de ha elszánt vagy sikerülni fog, maradéktalanul meghaladható a problémád, sokaknál láttam már.Először is tudatosan vizsgáld felül az érzéseidet, minden érzés egy okozat, keresd az okát!

Szép napot!

Gyakorolni kell.. Együtt.

A fogadkodás nagyon jó. Ez a 0. lépés. E után jön a változás, amit napi szinten együtt kell gyakoroljatok.

Ez a megszokás, ihen. Pontosabban jötődés. Amit azárt alakított így az evolúció, hogy a férfi megvédje a védtelen nőt és gyermekét, úgy, hogy már nem emészti fel az energiáit a szerelem.

A szerelem amúgy gyakorlatilag kábítószerként hat. Hormonok és kémiai vegyületek szabadulnak fel. Ilyenkor nem tudunk racionálisan gondolkodni, odavagyunk párunkért, nem látjuk a hibáit stbstb... mindez viszont nagyon megterheli a szervezetet, emésztőrendszert stb, ezért 1-3 év alatt elmúlik. Már nem leszünk szerelmesek, viszont kialakult egy kötődés. Ez már nem terheli a szervezetet, mégis ideális az utódnemzéshez stb.

A szerelem elmúltával pedig jönnek a gondok. Meglátjuk egymás hibáit, egyre valósabban gondolkodunk. Kiborító. Viszont a jötődés miatt nem tudunk szabadulni.

Tehát ha ezerszer megbeszéltétek. Ha ezerszer megpróbáltátok. Megjavítani-szakítani bármit!

Akkor muszáj abbahagyni. Nem kerehetitek egymást.

Egy ilyen érzelmi kötődést csak úgy szakíthatsz meg magadban, az elmédben, ha meggyászolod az elvesztését. Tehát egy ilyen kapcsolat megszűnése pontosan olyan érzelmileg, mint egy halott rokonodat meggyászolni.

Ebből következik, hogy nem lehet közötök egymáshoz, nem érintjezhettek, nem téphetitek fel a sebeket. Ami a gyerkőc miatt gondolom bazinehéz... lesz. Szóval a gyerkőcügyeken kívül én teljes ignorálást és tiltást javaslok. Tekintsd őt „halottnak”, a lelked csak így tudja meggyászolni a veszteséget, a kimúlt kapcsolatot.

Valószínűleg mindegyik benne van valamennyire.

De tudod, mit? Egyáltalán nem ez a lényeg. A szerelem, a ragaszkodás és a megszoksá sem elegendő egy működő kapcsolat. Ha halálosan szerelmes is vagy, a kapcsolat akkor is lehet pokolian rossz.

Úgyhogy szerintem nem az a kérdés, hogy milyenek az érzelmek, hanem az, hogy az érzelmektől függetlenül van-e bármiféle valós esélye annak, hogy ez így hosszú távon működjön.