Másnak is van ilyen furcsa érzése az exével kapcsolatban?

Van egy exem, akit anno nagyon szerettem. Közös jövő terveztünk. Együtt jártunk egyetemre, nagyon sokat tanultam tőle szakmailag is, tulajdonképpen neki köszönhetem azt, aki ma vagyok.

Persze emellett egy szemétláda volt: megcsalt, magamra hagyott, mikor gyászoltam, megalázott, sokat bántott. Végül ő dobott, de igazából megkönnyebbülés volt. Akármennyire szeretett, szörnyű életem lett volna mellette.

Már nagyon régen vége, és a mostani párommal hatalmas mázlink van egymással, boldog harmóniában élünk.

De azért néha eszembe jut ez a srác. Néha bűntudatom van, hogy nem tudtam megmenteni (alkoholista lett, meg pánikbeteg).

Gondolok néha az álainkra, meg arra, hogy mi lehetett volna, ha jobban kitartok meg keményebb vagyok...

Nem vagyok szerelmes, a mostani párom a mindenem, olyan vele minden pillanat, mint mikor kimész az Alpokba és először érzed meg a friss levegőt...

Ti vagytok így valakivel? Eszetekbe szokott jutni néha?