Félek szakítani hiába tudom hogy halálra van ítélve a kapcsolat. Mert nem fogom tudni mivel lefoglalni magam, kb kapcsolat függő vagyok. Mit tegyek?

Először is volt egy 3 éves kapcsolatom. Aztán nagy nehezen szakítottam mert rájöttem nem hajlandó változni hiába mondja. Nagyon jól elvoltam 3 hónapig, nem siránkoztam úgy igazán senkinek, elkezdtem edzeni, aki rám írt azzal úgy nagyjából beszélgettem. A barátaimmal nem volt már akkor sem olyan intenzív a kapcsolatom, de valahogy kibírtam, és úgy emlékeztem jól is éreztem magam.

Na, aztán jött az az ember aki kb a drogom lett :D

Először barátok voltunk csak, nem is gondoltam, hogy alakulna valaha valami köztünk mert barátnője is volt. Aztán nekik vége lett a labilis kapcsolatuknak, és rá kb egy hónapra össze jöttünk mi. Már az első találkozásunkkor amikor csak kettesben voltunk valami megfogott benne amit a mai napig nem tudok mi az. Azóta akármi történik nem akarom elengedni. Meg nem csalt ugyan. De velem is ugyan az a szakításra való ok mint ami az előző barátnőjével.. Mind a ketten azon hisztizünk neki, hogy biztos meg fog csalni. Mivel tudom, az előző barátnőjével ha épp egy pár hétre szakítottak ő találkozott lányokkal, ezért én is ettől félek mikor épp veszekedős időszakon megyünk át.

Írta,m már ide kérdést ki régebben, kb mindenki azt írta nem lesz ez így jó szakítsak.

Egyik pillanatban azt érzem meg lehetne menteni ha tényleg mind a ketten 100%-ban mostantól komolyan vennénk. De én nem tudom ezt az akár lányokkal való közvetlenségét megszokni. Nem tudok olyanról, hogy tényleg mellettem találkozgat lányokkal, de abból kiindulva olyanokat feltételezek róla amit az előző barátnője mellett is megtett. Az is zavar már ha új ismerőse lesz akár a facebookon aki lány.

Nem tudom mit tegyek, mind a ketten félig már elvesztettük a reményt, hogy a másik változni foga hibáiban, de másik pillanatban meg azt érezzük, hogy szeretjük egyást és meg tudjuk oldani.

Nem tudom a szakítás lenne a helyes megoldás?

Akármikor szakítottunk másfél év alatt pár hétre max, mindig úgy éreztem teljesen el vagyok veszve és soha nem adtam teljesen bele mindent eddig a kapcsolatba, de ha kibékülünk akkor már bele fogok. Mindig meg ígérem magamnak de soha nem tartom be. Vele az a baj ez miatt nem tudja fogok-e változni ez miatt nem tudja mi legyen + mivel közvetlen személyiség lányokkal is ezért én féltékeny vagyok.

Azt nem tudom ha szakítok hogyan fogok egyedül meglenni mert nincsenek szoros baráti kapcsolataim, és ha szomorú vagyok még kevésbé tudok ismerkedni. Fogalmam nincs mi lesz velem ha arra kerül a sor.

Szerintetek mit tegyek?

19L