Mi lesz így? Mit tegyek?

2 évet voltunk eggyütt, barátnőmmel,szerettük egymás,nagyon aztán,becsuszott a baba is.

Én még korainak tartottam, de rábeszélt, és hozzá nőttem a feladathoz.

Megszületett a kisfiú , és amikor 2 hónapos lett , a lány elhagyott.

Elsőnek idôt kért , aztán jöttek és jöttek a konfliktusok, elfajultak a dolgok.

Az édesanyja maga a boszorkány teljesen ellenem volt,mondván őis nevelt egyedul gyereket ..a lány meg nagyon függ az anyjától sajnos.nagyon kiborult am , és összetörtem,mint egy üvegpohár.

2 hónapja vagyunk külön , a gyereket 2 naponta hozom 4-óra hosszara , így állapodtunk meg szóban, de nagyon fáj ez az egész , és könyörögtem neki.Teljesen megaláztam magam.

mindennap tettem valamit hogy gondolja meg , de hajthatatlan. A jeleket adta , mondta is ,hogy szeret még , de már nem akar velem lenni.Lehet ,hogy szülés utáni depresszio azt mondják.

Mit kéne tennem .. Úgy érzem , fölénybe érzi magát, mert tudja hogy szeretem nagyon és küzdök értük de ha irok neki egy novellát kb,visszair 2-sort!

Féltem,nagyon mert semmilyen téren nem stabil nő, de sokat hibáztam énis a kapcsolatunka, de én beis láttam , és változtattam a dolgokon.

Szerintetek hagyjam annyiba..

Borzasztó a tudat,hogy a gyerekemnek csonka családba kell felnőnie, és nem fogja látni mi az a család,de egyszerűen hajthatatlan a lány . De szakítasunk óta mindennap beszeltem vele eddig , 2 naponta találkozunk is , de olyan baráti viszonyt látok kialakulni az ő részéről, ami borzasztóan fáj mert én meg szeretem.

Allandoan azt várom mikor ir .. hagyjak neki időt , ráfog jönni ,hogy rossz döntés volt amit csinált vajon..

Neki ez így most kényelmes , segít neki mindenki, enis de úgy csinálja lényegében ahogy akarja .

Kizárt ebből a dologból úgy érzem , hiába látom 2 naponta ,van úgy 2-3orat alszik.

Úgy érzem ahogy megy az idő , egyre csak tavolodok tőle el, de szeretem még,nem tudom mi tévő legyek, sajnos sok mindenki ellennünk van , de én csak a szívemre hallgatok és akarom őket , de ugyerzem ez már csak egyoldalú dolog .