Párommal tényleg nem voltunk sokáig együtt (1,5 hónap) és a szakítás óta is eltelt 1 hónap, de azt hiszem beleőrülök ebbe az egészbe. Szerintetek normális?

Már régebb óta tetszettünk egymásnak, de akkor még mindkettőnknek volt valakije, csak ritkán beszélgettünk. Nyáron úgy alakult hogy szinglik lettünk, és találkoztunk egy buliban, reggelig beszélgettünk, és aztán ment minden úgy ahogy menni szokott, soksok randi stb. Én teljesen beleestem, és ahogy az utóbbi 1 hónapban szenvedek már szerintem egyértelmű, hogy szerelmes is lettem belé. Azonban az első együttlétünk nem sikerült a legjobban (van némi testkép zavarom) de azt mondta hogy semmi baj, megoldjuk. az első együttlét után még 5 napig együtt voltunk, bíztatott, hogy megoldjuk, ez a mi, és nem az én problémám, és kb mindig elmondta, hogy nálam tökéletesebb és jobb emberrel soha nem találkozott, és szerlmes belém. aztán egy napon hihetetlenül beflegmult, találkozni sem akart, és alig írt vissza facebookon, csak ilyen rövid flegma válaszokat, másnap pedig elhívott találkozni de csak azért hogy ne facebookon szakítson. Én teljesen össze voltam törve, nem szégyellem hogy 25 éves fiú létemre zokogtam otthon.. egész egyszerűen kimondhatatlanul hiányzik, ne lenne olyan óra amikor ne jutna eszembe, nem is tudom megszámolni sem hogy hányszor gondoltam reá.. bár voltam mással randizni szegény lányt is legbelül hozzá mértem, ami tudom hogy nagyon nem fair. Tegnap feltöltött egy képet egy sráccal, és kb mintha minden erő elszállt volna belőlem, olyan rosszul esett.. nagyon remélem hogy idővel jobb lesz, és mert vannak közös barátaink, valószínüleg előbb utóbb találkozni is fogunk de foglmam sincs hogy hogyan fogom lereagálni mert tényleg fülig szerelmes vagyok belé.. Szerintetek idővel jobb lesz? Pszchiologuson is gondolkoztam...