Mit csináljak, ha már nem akarok élni se tovább?

Szerintem jobb, ha ajánlgatsz neki egyházakat, azok ilyen kiszolgáltatott emberek számára érzelmi csapdákként működnek, tele profi agymosó manipulátorokkal.

Sokan vannak ilyen helyzetben, pl. én is. A szakítás az még egy tisztább módja, hidd el, akár már ezért is hálás lehetsz. Elvégre, ha valaminek látod a végét, akkor onnan csak egy lépés választ el, hogy valaminek a kezdetét lásd. Ne legyél öngyilkos. Az még belefér, ha kisírod magad, gyászolsz egy kicsit, ez is segít. Előtted áll egy élet, ki tudja milyen hosszú, de ez egy egyszeri alkalom (kivéve, ha valaki olyan szerencsés, hogy képes hinni az újjászületésben). Ritkán tudatosul a hétköznapi emberben, hogy mit is jelent meghalni. Veszni hagynád a lehetőségeket a jó dolgokra. Lehet, hogy megismernél még egy ennél is nagyobb szerelmet. Lehet, hogy családra találnál. Lehet, hogy sikerülne felépítened egy boldog, kiegyensúlyozott életet, amire büszke lehetnél. Bármi lehetséges, bárhonnan is jöttél, egyedül saját magad akadályozhatod meg ezt, ha nem hiszel magadban. Tanulj tovább, ha szeretsz tanulni. Akár iskola nélkül is fejlesztheted magad, ha van egy szenvedélyed, de pénzed nincs rá. Keress mihamarabb egy másik állást, akár egy nagyobb kihívást, ami jobban érdekel, ami leköt majd és új terveid születhetnek. Próbálkozz, még ha nem is érzed magad kellően erősnek hozzá, még ha néha útközben kudarcot is vallasz. Fordítsd a figyelmed magadra, a belső békédre, mozogj sokat, táplálkozz egészségesen, relaxálj/meditálj, olvass sokat, hallgass zenét, nézz filmeket/sorozatokat, játssz valami játékkal. Sok apró, buta örömforrás, de ezzel is csak magadat építed újra, ami fontos. Ne maradj fent máskor késő estig, inkább vegyél egy forró fürdőt és aludj sokat. :)

Tessék összeszedni magad! Másnak is volt durva szakítása mégsem ugrott le az ablakból. El kell kezdeni masszívan dolgozni az önismereten! A problémák belül vannak.