Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Megfelelő fázisban vagyok szakítás után?
3,5 éves kapcsolatom ért véget lassan 4 hónapja.
3 hónapja nem beszéltem vele, és nem is vágyom rá, hogy tudjak bármit is a jelenlegi életéről. Főként azért nem, mert valószínűleg mélyen érintene.
Ha meglátnék egy eljegyzéses posztot Facebookon, abból valószínűleg hajnalig tartó edzés vagy kocsmázás kerekedne.
A kapcsolatunk megcsalással végződött, azóta már a megcsalásban részt vett harmadik féllel él együtt.
A 3,5 évünkből 2 évet együtt éltünk.
Nagyon értékes és fontos ember volt ő számomra, a mai napig a lelke hiányzik a legjobban.
Már nem gondolok rá minden percben, de naponta háromszor-négyszer még eszembe jut. Kb. hetente egyszer ránézek a Facebookjára is.
Számomra az a legérdekesebb, hogy amikor olvasok, vagy leírok egy régebbi dátumot, akkor mindig eszembe jut, hogy éppen akkor a közös életünk melyik szakaszát éltük.
Ezt a dátumos dolgot ti is tapasztaltátok?
Amikor barátokkal vagyok, akkor abszolút nem gondolok rá.
De ha pl. egyedül sétálva egy játszótér előtt megyek el, akkor nagyon sokszor bevillan, hogy már családtervezésről is rengeteget beszélgettünk, most mégis egyedül vagyok, vele pedig más fog családot alapítani.
A tőle kapott, mély érzelmeket hordozó dolgoktól megszabadultam, sokkal könnyebb így, hogy már kevesebb dologról jut eszembe.
Amikor esetleg rossz érzés van bennem, az inkább azért van, mert benne vagyok a korban (35), és arra gondolok, hogy soha nem lesz már ennyire fontos ember az életemben.
Ha 25 lennék, már rég nem érdekelne a dolog. Talán ha jobban meggondolom, inkább magam miatt vagyok letörve, mintsem a kapcsolatom vége miatt.
Vészesnek, vagy elfogadhatónak tűnik az állapotom? :)
válasza:Te vagy a ferfi vagy a no?
Amugy ez meg sokaig ilyen szar lesz, de azt jol teszed, hogy tavoltartod magad tole, en pl ezt sajnos nem tudom megtenni es amugy 1 ev utan is meg szar.
válasza: válasza:Köszi a válaszokat!
Szerintetek ha van lehetőségem elhagynom a korábbi közös albérletünket, érdemes menni?
Még nem érzem ott magam jól egyedül esténként, állandóan csinálok valami programot, hogy ne otthon legyek. Semmi kreatív, vagy jó gondolatom nem születik ott.
Viszont nagyon kényelmes, és olcsó a lakás, az otthonomnak is tekintem.
Kizárólag egy társbérleti szobát tudnék bérelni az árából.
Ha az exem eszembe jut, sokszor arra gondolok, hogy ő előrébb jutott, én pedig nevetséges módon az emlékeinkkel teli lakásban maradtam. Ilyenkor nagyon rossz érzés fog el.
válasza:A lakás átrendezése megtörtént, sokkal jobb lett a lelkemnek. :)
De sajnos nincs lehetőségem az átrendezésre, újra berendezésre, mert a főbérlő nagyon ragaszkodik a meglévő bútoraihoz, költeni pedig nem szeretne sajnos még glettelésre, festésre sem.
Egyébként egy jó lakótárssal mindig is jól éreztem magam. Igazából soha nem laktam még egyedül, mert kezdetben a szüleimmel, majd anno fősulis csoporttársakkal, barátnőkkel éltem együtt. Ez az első alkalom, hogy huzamosabb ideje egyedül élek, és nem érzem így jól magam.
Szeretem, hogy ha hazamegyek, akkor van kivel váltani pár szót, még akkor is, ha különösen fárasztó napom volt. Nem vagyok az a fajta ember, aki szeret úgy hazaérni, hogy mindegy, csak hagyják már békén. :)
Nem baj, megoldom, nagyfiú vagyok már. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!