Durva belegondolni. Az első üzeneteknél nem gondoltam volna, hogy idáig jutunk. Hogy ennyi mindent átélünk együtt,3 évig járunk, végül szakít velem. Ti gondoltatok már arra, hogy az elején mennyire nem gondoltátok volna?

Egyszerű a recept: semmibe nem kell az embernek túlságosan beleélnie magát. Még a párkapcsolatokba sem.

Igen, gondoltam. Egy egyszerű kis netes viccelődéből 7 éves kapcsolat lett. Azóta elég sok üzenetet váltottam elég sok férfival, de közelítően komoly sem alakult még ki.

Mi ismertük egymást már 5 éve az első randinkon, de sosem néztünk opcionális partnerként egymásra. Azon a randin viszont tudtam, hogy ő lesz a férjem és ő is lett. 😊

Miert szakitott?

Így jár, aki elvárásokat támaszt. Csalódik. Elvárások nélkül nincs csalódás se. Azt kapod, amit kapsz, és nem gond, ha nem azt kapod, amire számítottál, mert nem számítottál semmire.

Mi már megbeszéltük párszor a férjemmel, mennyire esetleges volt a kettőnk találkozása. Ő nem akart jönni a buliba, mert minek, de végül az utolsó pillanatban pont rávette magát, én meg a pasimnál voltam, és nem akaródzott elmenni, de a barátnőim nyaggatására úgy voltam vele, hogy jól van, egy hétvégét talán kibírunk egymás nélkül. Hát, és a vége az lett, hogy megismerkedtünk, fantasztikusan éreztük magunkat és mára már házasokként felhőtlen boldogságban tengetjük a mindennapjainkat. Először nem hittem volna. Sőt, amikor először elhívott randira sem gondoltam, hogy ebből több lehetne. Aztán mégis. Jó érzés ilyen pozitívan meglepődni :)

Nekem fordított esetben volt így. Azt hittem ő lesz a férjem, meg a gyerekeim apja, de 2 év után rajottem hogy egyáltalán nem vagyunk kompatibilisek, és szakítás után tudatosult bennem teljesen, hogy mennyire nem szerettem. De biztos nem gondoltam az elején hogy ez lesz a vége

Ezzel a felfogással belelököd magad az önsajnálat ördögi bugyrába. Természetes, hogy az embernek elvárásai, elképzelései vannak egy kapcsolatról és a másikról. Az is természetes, hogy véget ér még az is amiről azt hitted sose fog véget érni mert az elején minden kapcsolat gyönyörű. Ez az élet. Szeretni, szerelmesnek lenni kockázatos de a szép oldalát is ugyan úgy megkapod. Nem szabad ezek után magadba fordulni meg nosztalgiázgatni mert azzal csak túlidealizálod. Nektek ennyi időtök volt egymással, ha van még dolgod vele hidd el az élet az utadba sodorja. De én azt vallom, a tökéletes társsal nem ér véget a kapcsolat bármilyen akadály is van, együtt oldjátok meg.

Én a jelenlegi barátomról nem gondoltam volna, hogy az első szerelmem lesz... Társkeresőn ismerkedtünk megy és ő volt az utolsó, akinek esélyt adtam és csak azért, mert nagyon próbálkozott. Ellene szólt, hogy messze lakunk egymástól. Végül szánalomból randiztam vele (felutazott egy bizonytalan kimenetelű randi miatt hozzám, nem akartam nemet mondani). Nem tudom, mi lesz a vége, de egyelőre nehezen hiszem el, hogy ez így kezdődött

Amikor a barátnőm oda zavart ahhoz a pasi hoz, aki tetszett, nem gondoltam, hogy beszédbe elegyedik velem, sőt, le húzunk 6 évet (és még remélem jó sokat) együtt 💖