Hogyan dolgozzam fel hogy már nem szeret a barátom?

Egyrészt amit te szeretetnek nevezel, az az egós elme egy ragaszkodása, kóros csimpaszkodása. Azért van szükséged arra, hogy éreztesse veled a párod ,hogy fontos vagy neki, mert fogalmad sincs a valódi szeretetről, ami egyben a valódi boldogság is, ezért képtelen vagy elnyomni a boldogtalanságod ilyen pillanatnyi múló élvezetekkel, mint amikor valaki megeteti az egód, és azt mondja neked, hogy szeret téged. Ha tökéletesen boldog lennél, tehát tudnád, hogy mi a szeretet, akkor nem éreznéd szükségét annak, hogy valaki éreztesse veled, hogy ragaszkodik hozzád, tehát hogy az egója ragaszkodik a te egódhoz.

A valódi szeretet kimondhatatlan, szavakba nem foglalható, mivel nem egy érzés vagy egy gondolat, hanem egyfajta TUDÁS, amely tudás felülír minden érzelmet (legyen az negatív vagy pozitív) és gondolatot. Amit te szeretetnek és boldogságnak nevezel, az a duális elme pozitív vége.

Az elme szintű "szeretet" és "boldogság" idővel elmúlik, azonban a valódi boldogság, amely nem egy múló érzés és nem egy múló gondolat, SOHA NEM MÚLIK EL!

A barátod sose szeretett téged igazán, csupán az egójának szüksége volt rád, hogy egy ideig elnyomja a boldogtalanságát VELED. De már megunt, már nem használsz úgy, mint előtte, ezért kidobott.

Ugyanez volt velem is, csak mi 14-15 evesen jottunk ossze es 6evig jartunk.

Ha most visszagondolok az utana tarto tobb,mint 1,5eves szenvedesemre, nagyon sajnalom,hogy elpazaroltam ennyi idot egy pasi siratasara.

Tudom ez most szamodra nem sokat segit, hiszen minden rossz szamodra most es hiaba mond barki barmit, ugysem fog segiteni.

Es jon a legnagyobb kozhely: az ido.

Nekem semmi mas nem segitett, csak az ido, hiaba voltak mellettem a barataim, elfoglaltam magam stb, csak az evek mulasa miatt lettem tul rajta.

Azota eltelt majdnem 5ev es ugy latom,hogy sokkal jobban jartam igy, hisz,ha meg most is egyutt lennenk, valszeg csak marnank egymast es egyikunk sem lenne boldog. Rengeteget almodoztam rola,hogy ugyis osszehoz minket a sors, mert majd maskepp gondolja,ha talalkozunk evek multan. Hulyeseg. Soha nem lesz igy, es nem is baj. 5 eve nem lattam, egy szot nem beszeltunk, o mar lassan hazas. Ennyit arrol,hogy egymasnak teremtettek stb.

Fel a fejjel, jonni fog majd mas.

Nekem az segitett hogy rajöttem nem a szenvedest kell hajszolni, minek nekem olyan aki nem szeret, aki menekul tőlem semmi jot nem is kapok az egeszbol, miert legyek mazochista?

Mindig az olyan emberek tarsasagat kell keresni akivel jo es nem az olyanét akinek kinoz a közömbössege es csak banatot okoz. Nem hianyzik nekem a bánat abszolut

Ehhez ido kell rajönni hogy csak üres falakat döngetsz a kapálozassal.

Exem még használgatni akart csak arra. Mindig végig kellett volna neznem hogy jön es utana menekulve lelép es csak "az"miatt ir kedves szavakat. Hát köszi nem kérek ebből.