Tudnom kéne ennyiből, ő ez akivel le kell élni az életem? Mit tehetnék?

Szép estét!

Teszek egy próbát az egésszel.

Gyakran érzem rosszul magam, úgy érzem "kiégtem", nem nagyon tudom merre halad az életem és mit szeretnék az életben.

Jelenleg külföldön élek a párommal, és a családjával.

Kijöttem, és szeptemberben kezdenék egyetemet távoktatással.

A párom nagyon okos, kedves, és mivel most halt meg a nagyapja lehet nagyon stresszel, de mostanában nagyon sokat vitázunk. Ennek ellenére nem akarnám elhagyni.

Viszont hiányzik Magyarország, a barátnőim, kíváncsi lennék milyen nappalin az egyetem.

Jelenleg 19 éves vagyok, és azzal hogy dolgozok, takarítok, házimunkát végzek és mást se csinálok, 30-nak érzem magam.

Félek, hogy elpazarlom a fiatalkorom, kimaradok valamiből, sajnálni fogom hogy kihagytam a lehetőséget.

Ugyanakkor ha hazamennék, félnék hogy elhagynám a tökéletes párt, nem találnék másik ilyet.. és az anyagiak miatt is.

Szegény családból származok, hárman vagyunk testvérek és élünk a szüleimmel. Ha nappalira járok és nem dolgozok, diákhitellel tudom elkezdeni az egyetemet, otthon vagy koleszban laknék.

Nem tudom, hogyan tudom majd elindítani az életem, vagy el tudom e majd egyáltalán. Tudok-e majd lakást, házat venni valaha is magamnak diplomaszerzés után, mivel Magyarországon nem fizetnek sokat. Itt adott számomra a minimum 500 ezer Ft nettó, ennyit keresek, és ez felfelé ível tovább.

Hónapok óta filózok ezen, most nagyon bezárva érzem magam, önállótlannak is mert a faluban egy bolt sincs, jogsim sincs, így boltba se járok el, és a párom szüleivel élek, így gyakran vagyok gyerekként kezelve. Házi munkát végzek, dolgozok, nincsenek barátaim itt,mert nem beszélem úgy a nyelvet.

Párom 5 évig minimum itt akar maradni, de félek hogy nagyon szenvednék ettől.

Ha hazaköltöznék, attól félnék hosszú távon mi lesz velem, miből lesz pénzem saját otthont teremteni vagy megélni. Lesz-e valaha ilyen okos, értelmes barátom, aki tanult, több nyelven beszél, és igazán szeret.

Nem tudok dönteni, úgy érzem, mintha értelme se lenne az életemnek semelyik útvonalon se. Félek hogyha a rövid távú szenvedést választom a hosszú távú boldogságért, vagyis maradok, kiderül hogy ez a folytonos vita sem ideiglenes, hanem a párom tényleg mindig kritizálni fog minden apróságért, mégse tökéletes számomra.

Mit tehetnék?