Miért nem tudom kimondani, hogy vége?

Megpróbálom röviden a lényeget felvázolni.Lassan 6 éve vagyunk együtt barátommal, ő 34 éves, én 25.3 éve együtt is élünk.Úgy érzem nem vagyok boldog vele, de mégsem tudom még kimondani, hogy vége, pedig lehet már az lenne a legjobb mindkettőnknek.Én el mondtam neki, mit érzek, hogy hezitálok.Ő szeretne velem maradni, szeret.Azonban nem jutunk egyről a kettőre :A szexuális életünk megszűnt létezni kb másfél éve...Voltak próbálkozások, de igazán nem jött össze ez idő alatt.Más téren is vannak problémák, de melyik kapcsolatban nincsenek?Nagyon sokszor átbeszéltük a dolgainkat, mi miért történik, ki mivel bántja meg a másikat, min változtassunk.Igaz ezek a beszélgetések, az utolsó kivételével, mind úgy zajlottak, hogy én beszéltem, ő vagy tagadott, vagy hárított.Bár ez az én hibám volt,mert volt rá példa, hogy haragból zúdítottam rá a problémáim.De mikor normálisan, higgadtan próbáltam, akkor sem volt igazán partner a beszélgetésben, inkább csak hallgatóság.Bár ő amúgy is egy konfliktus kerülő személyiség, egy ilyen beszélgetést sem kezdeményez, még ha érzi is, hogy a problémák miatt a szakadék két szélén állunk.Lényeg a lényeg, hogy hiába estünk át ezeken a beszélgetéseken,a változás csak idei-óráig tartott.Így szépen süllyedtünk le oda, ahonnan én már úgy érzem nincs erőm kimászni.Belefáradtam.Igazából már úgy élünk egymás MELLETT mint a barátok, testvérek, és mégsem tudom kimondani, hogy békével váljunk el egymástól.Mert egyébként meg tudom, klisé, de egy nagyon jó ember, már nem haragszom rá, teljesen békével vagyok felé, nem úgy mint eddig, hogy nagyon haragudtam rá és magamra is.Egy részem szereti, és szeretni is fogja, de nem úgy mint a szerelmemet.Lehet egy ilyen helyzetből még szerelem újra,vagy jobb, ha erőt veszek magamon és lezárom, mert így csak bántom.Tud tanácsot adni valaki, aki volt hasonló helyzetben?