Isten miért ad viszonzatlan szerelmet két ember között?

Figyelj, szabadulj meg a romantikus hívő verziótól. Nem tudom, van-e Isten, de elég sokat tudok már róla, és hidd el, nagyon szépen hangzik, de Isten nem teremt se neked se másnak egy másik embert és nincs olyan, hogy ő a neked rendelt társ meg más veszélyes tanítások. Azért veszélyesek, mert ha ráállsz erre és elveszíted a szerinted neked rendeltet, akkor utána nincs másik opció, nincs más lehetőség.

Olyan sincs, hogy Isten fogja a szívedet és szerelmet ültet bele, meg a másikéba és akkor minden happy.

Isten adja a szerelmet, de nem úgy, ahogy azt képzeled vagy ahogy tanítják sok gyülekezetben. A szerelemre való képességet adja, az egész világot Isten szeretete hatja át, még ezt a nyomorúságos szex rovatot is, mert Isten teremtette a szerelmet és a szexualitást, mert élet fakad belőle és mert Ő az Élet. Belekódolta még abba a szerencsétlen kóbor kutyába is, akit felcsinálnak és akinek a kölykei mind menhelyen vagy autó alatt végzik majd. Kicsit olyan Madách-os: "...a gép forog, az alkotó pihen." Ez persze nem tetszik annyira a romantikus hívő fülnek, pedig ez a felfogás sokkal közelebb áll Isten természetéhez, mint az, hogy Isten neked rendel valakit. Esze ágában sincs. Isten szabad akaratot adott az embernek, te dönthetsz, a te életed, nem dönt helyetted. Pont ezért nem fog beprogramozni két embert egymásra, mert nem. Ha a nácik halomra ölhették az ő népét, ha a csőcselék megfeszíthette az Ő Fiát, miből gondolod, hogy majd pont a szerelem kérdéskörben fog beavatkozni a szabad akaratba? Ha te beleszeretsz valakibe, az a te döntésed vagy ha nem is akartad, de megtörténik veled, akkor se kötelezi a másikat semmire. Isten - ha van - segíthet, de a döntést rábízza a másik emberre. Egyáltalán nem akar helyette dönteni. Ez szörnyű, de egyben szép is. Mert ha téged választ, az nem azért van, mert nem is választhatott mást, mert erre porogramozták, hanem mert ezer közül is téged akart. Pedig választhatott volna 999 másikat és mind Istennek tetsző lett volna, és ő mégis téged választott. Ha pedig nem kellesz neki, akkor az is az ő döntése, Isten adta joga, hogy döntsön. Én se értettem sokáig Istent és részben azért is vesztettem el a hitem, mert volt egy fiú és elindult felém, de bizonytalan volt és visszatáncolt és én abba belehaltam. És záporoztak rám és rá az égi jelek - és nem lett belőle soha semmi. Tudod, hány ígéretem volt rá? Kapaszkodtam a jelekbe. Amikor először közeledett nagyon komolyan, szédültem a boldogságtól, de az aznapi igemagyarázatban az volt, hogy van olyan szerelem, ami rosszindulatú pletykák miatt nem válhatott valóra sosem. És aznap épp én mondtam el neki egy pletykát kettőnkről, hogy nevessen rajta egyet - ehelyett nem nevetett, hanem ijedten elment. Mert ő nem tudta, hogy már pletykálnak rólunk. Ő még nem mondta ki magának azt, amit mások már igen. Később volt néhány béna próbálkozása még, de nem mertem többé hinni neki. Nem is gondoltam, hogy összeillenénk. Meg hallottam róla valamit, ami nem volt szimpatikus és ellöktem magamtól. Őrületesen szerettem. Emlékszem, egyszer hangosan imádkozott azért, hogy segítsen neki Isten a szív dolgokban. Nem sokkal később kihúzta a nevem közel 40 ember közül a karácsonyi ajándékozáskor. Ha Isten lángbetűkkel írta volna fel az égre, akkor se tudta volna jobban megmutatni neki, hogy figyelj, ne add fel, ez a lány halálosan szerelmes beléd. De valamiért nem hittem el én se, hogy elég jó lehetnék neki. Néha volt valami halvány közeledés, de mindig ellöktem magamtól, féltem, hogy megint visszalépne. Nem lett belőle soha semmi. Sokkal később, amikor már eljegyzett egy lányt, akkor mesélte valaki, hogy mennyire ki volt borulva egy lány miatt, aki nagyon tetszett neki, de az a lány olyan utálatos volt vele, hogy biztos, hogy semmi esélye nem lett volna nála. Magamra ismertem, ahogy ez az illető is és odament megkérdezni tőle, hogy amikor arról a lányról beszéltél, akit annyira szerettél volna, nekem nem úgy tűnt, hogy az az, akit most feleségül kértél. Erre azt felelte neki, hogy nem én vagyok az és kimondta a nevem. Egyszer, amikor tényleg volt egy konkrétabb közeledése, adni akartam neki egy plüss kutyát ajándékba. De azt az igét húztam úrvacsorakor, hogy minden féltett dolognál jobban őrizd meg a te szívedet. Ezért nem adtam neki a plüsskutyát soha. Régen volt nagyon, de soha nem leszek egészen túl rajta. De sokat gondolkoztam ezen és azt gondolom, Isten rád bízza és nem akar beleszólni, ezért teljesen felesleges az, hogy hívő lányok megkérdezik az Urat, ha megkéri egy fiú a kezüket. Isten nem akar helyettünk párt választani és nem rendelt el eleve semmit és senkit nekünk.