Mennyire lenne ez kellemetlen?

Egyértelműek voltak a próbálkozásaid? Ha igen, akkor fogadja el, hogy mivel elutasított, nem akarsz közelében maradni. Kívánatlan érzelmeket le kell építeni.

Ezt akkor kellett volna meglépned, amikor szerelmes lettél belé, legközelebb ha ilyen helyzetbe kerülsz, ne várj ilyen sokáig. Kellemetlennek kellemetlen, de szerintem az egyenesség a legcélravezetőbb, ha elmondod neki, hogy többet érzel iránta és így nem tudsz vele barátkozni, akkor akármennyire fáj, meg fogja érteni szerintem és te is le tudod zárni valamilyen szinten. Így viszont fogalma sincs, hogy mi rosszatt tett ellened.

Tapasztalataim szerint a nőknek nem esik rosszul, ha egy ismerősük szerelmet vall nekik. Kicsit zavarba jönnek tőle, de összességében ez az élmény egyáltalán nem kellemetlen nekik. Valószínűleg meg fogja érteni, amin átmész, és még az is lehet, hogy valamiféle áthidaló megoldást, kompromisszumot is talál a helyzetre, például megengedi, hogy átöleld, vagy hogy a fejedet a vállára hajtsd. Nekem is van ilyen nőismerősöm, akivel ilyen kompromisszumra jutottunk, mivel férfként nem tetszem neki eléggé, de a baráti szeretet a részéről is megvan, s így segít rajtam. A szerelmes érzésed pedig jó eséllyel pár év alatt alább fog hagyni, s onnantól csak két, egymást szívből szerető barát lesztek.

#5 Bármely, két ember közötti kompromisszumos megoldást, ami mindkettőnél jól működik, sőt mindkettőnek jól esik, eleve csak jogtalanul nevezheti egy kívülálló "baromságnak". Ha igazán szeretsz egy lányt, akkor nemcsak arra vágysz, hogy testileg a tiéd legyen; s anélkül is borzasztóan jól esik vele lenni, beszélgetni, átölelni, megfogni a kezét, hogy szex kilátásban lenne. A lány, akiről szó van, egyébként érzelmileg épphogy rendkívül intelligens! Épp ezért alakulhatott ki ez a kompromisszum közöttünk, és biztosíthatlak, hogy mindkettőnknek nagyon jól esik, sokat jelentünk egymásnak, csodás barátok vagyunk. Nekem jól esne a szexuális intimitás is vele, de így is rengeteget jelent ő az életemben, szeretjük egymást, lelkileg összetartozunk. Szóval óriásit tévedsz a véleményeddel. Attól, hogy te még nem jutottál el oda, hogy az életben nem kaphatunk meg mindent és nem szabad engednünk, hogy a kielégítetlen vágyaink megakadályozzák számunkra, hogy örüljünk annak, ami van, nem kell másokat, akik így fogják fel, leszólni. Az érzelmi intelligenciában igazából előtted áll még jó hosszú út a fejlődésben. Ahogy mondani szokták, a boldogság utazás, nem pedig úticél.