Ez kihasználás részemről, vagy normális? 23/L

Nem kihasználás. Még korrekt is vagy, hogy ezt elmondtad. Az viszont furcsa nekem, hogy tudsz valakivel szerelem nélkül együtt lenni ilyen fiatalon.

Viszont ez lehet nagyon okos döntés is. Láttam én már olyan nőt aki nagyon szerelmes volt egy kapcsolatban, de az brutálisan pusztító kapcsolat volt.

Én voltam olyan helyzetben, hogy nem voltam szerelmes kezdetben, de később kezdtek megjelenni érzések.

Talán a párod is valami ilyesmiben reménykedik.

Szerintem a kapcsolatok tök bonyolultak. Attól, hogy szeretsz valakit, szerelmes vagy bele, még nem következik abból, hogy boldog kapcsolatban fogtok élni. Ilyen kapcsolat is lehet kiábrándító. Tehát végülis tökmindegy, szerintem.

Ez a kapcsolat részedről barátság extrákkal, részéről meg szerelem. Egy hónapnál azért még nem mondanám kihasználásnak, de hosszú távon ne csináld ezt, mert rossz vége lesz. Valószínűleg abban reménykedik, hogy majd idővel jobban megismered, és te is szerelmes leszel belé. Ha nem változnak az érzelmeid, semmiképpen se ringasd őt illúziókba, ne add csekély jelét se, hogy esetleg szerelmes lennél belé, se tettekben, se szavakban. Ha pedig pár hónap után se szeretsz belé, az lenne a jobb hosszútávon mindkettőtöknek, ha szakítanátok.

Én is voltam hasonló helyzetben a szenvedő fél szerepében. Még az ismerkedés elején mondta nekem, hogy nem szerelmes belém, nem érzi azt a tüzet, amire szerinte szükség lenne. De aztán ez feledésbe is merült, szépen haladtunk előre, összejöttünk, összeköltöztünk, évekkel később összeházasodtunk, majd gyerekünk is született (nem véletlen becsúszott, kimondottan terveztük). Aztán később azért lett vége, mert ő hosszú időn keresztül titokban csalt. Talán az fájt a legjobban benne, amikor a fejemhez vágta, hogy igazából sose volt belém úgy szerelmes, és ezt a legelején is mondta. És hogy neki szüksége van a szerelemre, és ezért csalt, majd hagyott el. Ez azért nem szép dolog, mert miután összejöttük, nem adta semmi jelét ennek. Éppen ellenkezőleg, ő mászott rám, amikor összejöttünk, az összeköltözést, házasságot is ő kezdeményezte, és végig úgy viselkedett tettekben és szavakban is, mint aki fülig szerelmes belém. Ezért aztán szerintem nem korrekt sok évvel (5+) később arra hivatkozni, hogy sose volt belém szerelmes.

Ezt azért írtam le, hogy ilyenbe ne menj bele, mert a végén mindenkinek fájni fog. Ideig óráig el lehet így élni, az is lehet, hogy kicsit jobban megszereted. Talán időnként még szerelmesnek is érzed magad. De hosszútávon nem fog működni, mert mindig benned lesz egy hiányérzet, és ki tudja, hogy mikor lesz olyan erős, hogy szétrobbantsa a kapcsolatotokat. Minél később, annál rosszabb lesz.

Néha úgy érzem, hogy sokan túlbonyolítják a kapcsolatokat, miközben valami álomszerű ideált hajszolnak. Van aki arra a belátásra jut végül, hogy éppen azért nem képes szerelmet érezni, mert erről valami irreális ábrándja van, amivel nem találkozik a valóságban. Ilyenkor hiába is vár a “szerelem” érzésére, miközben azt csak álmában éli meg igazán egy fantázia világban.

Ezzel szemben sokan a fél kezüket is odaadnák azért, hogy legyen egy szerető párjuk, akivel jól érzik magukat és mindent megtesz értük.. mert van akinek csak olyan partner jut, aki közönyös, vagy flegma, roszabb esetben bunkó. Aztán végig hallgatják, hogy egyesek milyen unottan beszélnek arról, hogy van egy romantikus, szerető partnerük és ez nem elég.

Az is vicces, amikor utólag panaszkodik valaki, mert ejtette a szerető kedvesét és aztán rájön, hogy azóta sem talált jobban sehol sel, hiába üldözi a nagy szerelmet évek óta.

Nem szólnék bele senkinek a kapcsolatába, természetesen nem lehet erőltetni semmit, ha az ember nem érez szerelmet...

Csak azt mondom, hogy én semmi rosszat nem látok abban, hogy valaki együtt van egy szerető férfival egy jól működő kapcsolatban, és nem vár az idealizált nagy Ő-re és álom lovagra. Szerintem ebben nincs semmi elítélendő, komolyan....