Szerintetek ez így most mi?

Az ex-barátnőmmel egy hónapja mentünk szét, azóta már új párt talált magának. Nem bánom túlzottan, mert minden tönkrement köztünk a végére. Most viszont le vagyok döbbenve azon, amit csinál. A 4 év alatt, amíg együtt voltunk elég jól kiismertem a zenei ízlését: Legfőképp a zúzósabb rockot szerette, de olykor elvont, alternatív irányzatokat, valamint reggae-t is hallgatott. Néha egy-két igényesebb pop sláger is belefért. Mondta is: A lényeg számára az, hogy igazi hangszerek (gitár, dobok, hegedű stb.) szolgáltassák az alapot. A dalszövegek mindig cizelláltak, mély mondandóval bírók voltak. Öltözködési stílusából is elég tisztán kivehető volt a zenei ízlése: Farmernadrág, bőr-műbőr kabát, sötétebb árnyalatok. A discos tuc-tuc, agyonremixelt világ a lehető legtávolabb állt tőle. A hányás kerülgette, ha egy srácon rózsaszín pólót látott.

A mostani párja pedig pont ilyen: Öltözködésében, és zenei ízlésében is 100% modern disco. És az exem, akit eddig azt hittem ismerek, mostmár ezeket a sablonos témájú, pár soros tuc-tuc zenéket osztogatja és lájkolja facen. Persze, nyilván szerelmes: Mikor anno mi összejöttünk, szintén voltak tartalmak, amiket általam szeretett meg. Ugyanakkor ezek sosem estek távol a saját ízlésvilágától (zenében, kultúrában nagyjából mindenevő vagyok): Stílusában ugyanaz az ember maradt mellettem, aki előttem is volt. Most meg 180 fokos fordulat. Mi a fene ez? Én ha fülig szerelmes vagyok valakibe, akkor sem tudok olyan dolgokért rajongani, ami nem az ízlésemnek való. Legfeljebb elviselem. Vagy inkább a társfüggőség jeleit produkálja, és a másik szeretetéért, elismeréséért álarcot hord, lemond a saját egyéniségéről? Attól tart, hogy önmagáért nem fogják majd szeretni?