Meg mindig szerelmes vagyok?

Én is a férjed és a gyerekedet sajnálom, felelőtlenség, ha nem tudtál továbblépni.

Ne haragudj meg ezért, de egy pillanatra most képletesen az arcom komor lett, de gyorsan változtattam ezen, mert az oké, hogy az ember egyedül van, mert hozott egy döntést, hogy addig nem kezd kapcsolatba míg túl nincs a barátján szeretőjén?? bár ezt sem értem, szóval akkor is volt már valakije a pasinak és mellette tartva lettél te, nagyon necc, ha így volt, és te magad alatt vagy mert a pasi aki nem szeretett igazán és csak magára gondolt, azon szomorkodsz, hogy az a pasi már a második gyerekét várja a feleségével?

Az értékrendekkel vannak problémák. Szerintem szerény véleményem, hogy nem szereted már, ez már csak a mi lett volna ha harag érzése ami szomorúságként érzékelsz, ahelyett, hogy leülnél, és elkezdenéd mérlegelni, hogy szereted-e valójában a saját családod. A férjed mikor megismerkedtetek mennyire szeretted?

Fordítsd vissza ezeket az érzéseket, és kérdezd meg magadtól, hogy volt e nagy szerelem, vagy szegény csak pótlék, amiből született egy pici pótlék, ne haragudj, hogy így írom, de ha pótlékok, akkor ezzel szembesülve szerinted nekik milyen érzés. Ezeken gondolkoztál már?