Segítség, zavarba jöttem? Megöl a szégyen?

Valami olyasmi. A stílusa, meg úgy az egész férfi. De ezt én nem akarom. El akarom felejteni. Nem akarok zavarba jönni tőle. Nem akarok félni amikor tudom, hogy a közelemben van. Soha nem voltam így még. Ez olyan rossz érzés. Imádom a munkahelyem, és most el se mennék (egészségügy) pláne egy ilyen butaság miatt. De hiába mondtam neki már, hogy kérlek ne hozz zavarba mert ez nem jó, válaszul megsimogatott, és kifejezte mennyire imádja ezt. Amúgy nagyon rendes velem, meg nincs vele bajom, azt is tudja, hogy én egy rendes lány vagyok akit nem lehet csak úgy meghúzni. De mióta oda mentem dolgozni azóta ezt csinálja, nekem meg már ez nagyon fárasztó. Hogy építsem le ezt az egészet? Vagy elkell viselnem örökké?

Kedves utolsó, igazad van a sarkamra kell állnom. Ennyire durván csak velem, bár én vagyok a legfiatalabb ott. Ő is az apám lehetne, a többiek pedig anyám korabeliek. Biztosan imponál neki, hogy egy fiatal kislány így érez iránta. Pedig annyira küzdök ellene. Sosem adom alá a lovat, sőt mindig bunkó, és elutasító vagyok vele, ő meg annál kedvesebb velem.

Nem akarok vele dugni, mert ismerem magam annyira, hogy utána mennyire szomorú lennék, hogy hagytam magam kihasználni. Nem tartom ördögtől valónak a dugást, és senkit nem ítélek el akik érzelmek nélkül is tudnak szexelni. Sajnos én nem ilyen vagyok, ettől függetlenül megértem aki meg olyan életet él. Lehet tinicsajként viselkedem, sajnos mindig nagyon szégyenlős voltam, tapasztalatom sincs sok a témában , önbizalmam pedig 0. Az is lehet tudatalatt szeretném de soha nem mennék bele. Multkor mondta, hogy szerinte szép vagyok nagyon, meg hogy eszem is van. Ettől csak rosszabbul éreztem magam. 21 vagyok, ő meg olyan 35 körül van.