Történt már veletek ilyen?

Első, olyan igazinak számító szerelmem története: Szinte minden nap találkoztunk 1,5 évig. Szakított a barátnőjével és én is épp akkor mentem szét az akkori lehetséges partnerjelöltemmel, aztán hülyéskedtünk, azon röhögtünk, hogy milyen szerencsétlenek vagyunk. Felhozta, hogy milyen vicces lenne, ha mi ketten.. Akkor még nem vettem komolyan, talán ő sem, s csak nevettünk rajta. Legközelebbi találkánkon megcsókolt aztán nem beszéltünk a dologról tovább. Következő találkozásunkkor lefeküdtünk egymással és akkor már muszáj volt beszélni róla, hogy most mi van. Eldöntöttük, hogy barátság extrákkal lesz, mert nem helyes, hogy egyik kapcsolatból ugrunk a másikba. Ez ment úgy három hétig, de közben rájöttük, hogy ez nem fog menni így, mert közben a találkozásokból randik lettek és mindketten arról fantáziáltunk, hogy mi lenne, ha több lenne mégis. Aztán egy este, amikor nála aludtam, akkor ő mondta, hogy szeret és én meg mondtam, hogy én is szeretem őt aztán dúlt a love, s minden :D (Nem lett happy end a legvége, csak szólok.)