Mi volt az a pillanat, amikor rádöbbentetek, hogy szerelmesek vagytok valakibe?

Első alkalommal fogalmam nem volt hogy mi az a szerelem, nem értettem mi van velem, és még magam előtt sem volt tiszta, hogy mi folyik bennem, aztán vallott a másik, és "fény gyúlt az éjszakában":D

Második plátói volt,és még kiforratlan (szóval nem tudom, hogy annak lehet-e nevezni már-de hogy az lett volna az tuti:D amikor rájöttem, hogy szerettem volna mellette lenni.

Talán az amikor rosszul esett, hogy nem beszélgetett velem és sírni lett volna kedvem amikor rossz történt köztünk.

F

1+

Első alkalommal fogalmam nem volt hogy mi az a szerelem, nem értettem mi van velem, és még magam előtt sem volt tiszta, hogy mi folyik bennem, aztán vallott a másik, és "fény gyúlt az éjszakában":D

Mindezt a Szent István körút kellős közepén a legnagyobb forgalomban:D

Fú, én az elsőre alig emlékszem, nehéz felidézni... Arra emlékszem cska, hogy tagadtam a barátoknak azt, hogy szerelmes vagyok, aztán meg már szerelmes voltam, büszkén. Évekig jártunk. :D

Mostani párommal is ezerrel tagadtam elején, fú... Löktem el magamtól, pedig ostromolt. Aztán volt egy gyönyörű nap, olyan volt, mint valami szerelmes dal. Még szex nem volt, de ölelkeztünk, csókolóztunk órákig. És hát szerelmes voltam, már akkor tudtam.

Őszintén? Mikor először rám nézett, éreztem valamit, amit még sosem.

Egyébként amikor aludni sem tudtam, mert folyamatosan csak az járt a fejemben, hogy pár óra múlva újra találkozunk, és mit kellene csinálni/miről kellene beszélgetni, és hogyan éreztethetném vele finoman, hogy szabad préda vagyok — szerencsére mára mondjuk már az övé.