Miért gondolok folyton rá, ha nem is akarok tőle barátságnál többet?

Pár hónapja megismertem egy srácot a munkahelyemen, már első pillanattól éreztem valami furcsaságot vele kapcsolatban. Onnantól kezdve minden percet élvezek, amit vele töltök. Nagyon nagy az összhang közöttünk, rengeteget beszélgetünk és sokat nevetünk együtt. Nem találkozunk minden nap, csak heti 1-2-szer, de gyakran írogatunk egymásnak messengeren is. Munkahelyen kívül is találkoztunk párszor, mert nagyon jól érezzük magunkat együtt. Az utóbbi időkben azt vettem észre, ha 1 napig nem beszélgetünk, már hiányolom. Elég pörgős életem van, sok izgalmas dolgot csinálok (meló, tanulás, sport, hobbi, család stb.), mégsem sikerül elnyomnom a gondolatot, hogy ő hiányzik. Ez mind így rendben is lenne, DE az a probléma, hogy én nem akarok tőle többet barátságnál. Úgy érzem, köztünk nem működne egy kapcsolat, kicsit fiatalabb is, nem tudok rá igazán férfiként tekinteni csak fiúként. És ugyan kicsit vonzódom hozzá, nem úgy, ahogy kellene. Nem csak a külseje miatt, a viselkedése sem olyan, amilyenre vágynék egy pártól, pl. nem udvarias, félénkebb típus stb-stb. Szóval nem úgy tekintek rá, de nagyon jól érzem magam vele, így, barátként, és ezt le is tisztáztuk. De akkor mégis mi a francért nézegetem 10 percenként a FB profilját és miért gondolok állandóan ő rá? Úgy érzem magam, mint a tinilány...

26/L