Egyedülálló anyuka vagyok. Közös munka folytán ismertem meg jobban egy bizonyos férfit. Maximálisan beleszerettem. Hogyan tovább?

Beleszerettem, mert jól néz ki, jó a humora, jó az illata, neki is van gyermeke, és remek apuka, az én gyermekemmel is megnyerően viselkedett. Szimpatikus a tartása, tetszenek az elvei, és még megannyi extra... Pl. hogy szeret sütni-főzni, és hogy romantikus típus. Totál úgy érzem, mintha ő hiányozna az életemből. És hogy boldog kapcsolatunk, családunk lehetne együtt.

Csak hát... Nem vagyok róla meggyőződve, hogy ő ugyanilyen gyengéd érzelmeket táplál irántam. Abban biztos vagyok, hogy szimpatizál velem, kedvel, bír. De szerintem csak mint embert, és mint nő, nem figyelt fel rám. Nem a külsőm miatt, hanem mert nem teljesen független.

Lényegében egyedülálló, ennek ellenére nem független, mert bonyolult, se veled, se nélküled kapcsolatban van gyermekei anyjával. Talán lenne nő, aki kirántaná ebből az állapotából, de úgy tűnik, nem én vagyok az, legalábbis egyelőre. Azt hiszem, még szereti azt a nőt, viszont sok a problémájuk, ezért nem tud vele együtt lenni.