Férfiak, ti mondanátok olyat egy nőnek, akitől semmit se akartok, hogy szívem? És hogy olyan, mint Tündérszép Ilona?

A sztori a következő: A nyáron volt egy kalandom. Ez egy olyan férfi, akivel nagyjából egy baráti körbe tartozunk (független). Azt hittem, több lesz belőle, de nem. Sosem ígért semmit, szóval nem haragudhatok rá.

Sajnos én belé zúgtam - ki is fejeztem, hogy én többet szeretnék, de úgy gondolom, messze nem akaszkodtam rá.

Azóta ilyen dolgok történnek: kb egy hónapja egy baráti esten voltunk, egy olyan helyen ahová autóval kellett kimenni. Távolságtartás, rám se néz. Útban hazafelé - egy autóval hoztak ki minket, mindketten hátul ültünk, köztünk még valaki - hirtelen megfogta a kezem, amit az ülések tetején tartottam. Kicsit megszorongatta, aztán gyors elengette, és kibámult az ablakon.

Három hete voltunk színházban, ő a lányával, én a lányommal, meg még más ismerősök. Normálisan viselkedtünk, mintha mi se történt volna. Aztán másnap írtam neki, hogy meg se tudtam kérdezni, hogy van (tényleg nem tudtam, mert olyan volt a szitu). Mire azt válaszolta, hogy megvan,mi meg gyönyörűek vagyunk. Mármint én meg a lányom. (Mondjuk én nem írnék valakinek olyat, hogy gyönyörű, ha nem akarok tőle semmit).

Tegnap meg ilyen népköltészeti esten voltunk, baráti társaság, egy valaki előad, aztán borozgatás, beszélgetés, ilyenek. Érezhetően már megint elkerült, talán még jobban, mint máskor. Gyakorlatilag rám se nézett. Az egyik ballada arról szólt, hogy egy fiú szerelmes Tündérszép Ilonába, akinek aranyhaja van, meg göndör fürtjei. Szőke göndör hajam van. Egyszercsak odahajolt hozzám, és azt mondta: "ez vagy te". Aztán visszafordult, és nézte tovább az előadót. A másik dolog meg: még az este előtt írtam neki a FB-on, hogy szóljon a többieknek, hogy várjanak be, mert kések. (Fontos volt, mert egy másik faluba mentünk, megint autókkal). Nem olvasta, csak éjjel. Akkor azt írta: "Most olvasom, szívem"...

Mondjatok valami okosságokat ezzel kapcsolatban légyszi, mert én nem tudom hová tenni.