Lányok/ nők! Mit tett a párotok/ férjetek ami miatt beleszerettetek?

Nem nagyon lehet egy-két dologra leszűkíteni. Leginkább, hogy mennyire szenvedélyes volt a közös érdeklődéseink iránt, hogy mennyire tele volt (van) ötletekkel, vágyakkal, tervekkel.

Az általad írt dolgok inkább csak kedvességek (mondjuk ha mindenkivel bunkó, inkább kerülöm, hiába lennék kivétel), édeskevesek a szerelemhez.

Ahogy es amit irt :-)

Aztán verset is irt...és egyszerűen éreztem hogy ebből tartós kapcs lesz nem futó kaland

Lassú folyamat volt, nem tudom megmondani pontosan. Nem egy dolog volt. Amikor megismertem egyből tudtam, hogy jó barátok tudnánk lenni, de akkor el se tudtam volna képzelni, hogy járjunk. Legjobb barátok voltunk vagy másfél évig, szóval természetesen jókat beszélgettük, jól éreztük magunkat a másik társaságában, stb. Aztán egyszer csak elkezdett "felnőttesebb" lenni a viselkedésében. Nem direkt meg megjátszva, csak az élet úgy hozta. (előtte sem volt gyerekes egyébként, csak még más volt kicsit)

Mellette meg folyton éreztem, hogy fontos vagyok neki, mindig meghallgatott, próbált segíteni, támogatott. Ezek összeadódtak és elkezdtem többet érezni iránta:)

Amikor úgy éreztem, hogy elvesztem: elmesélte, hogy egy beteg kislánynak jótékonysági sportnapot szervezett, a befolyt öszegből támogatták a szülők a kezelést. Itt olvadt meg a szívem teljesen.

De előtte is látogatott a kórházban rendszeresen és órákat tudtunk beszélgetni. Akkor már lelkileg is padlón voltam, de az ő jelenlétéből biztatásából újra visszakaptam a lelkierőm.

Nagyjából az első komolyabb beszélgetésünkkor tudtam, hogy nekem ő lesz életem párja :D Nem tett semmi különösebbet, egyszerűen csak annyira egymásra hangolódtunk, olyannyira egy húron pendültünk, hogy az elképesztő volt. Mellette úgy éreztem, hogy hazaértem. A humora nagyon megfogott, nekem elég gáz humorom van, nehéz megnevettetni, ő egyből ráérzett és nagyon jókat szórakoztam vele.

Ami ilyen "cselekvés" szintű dolog volt, amivel hatalmas nagy piros pontokat szerzett, az az online kommunikációja. Az előző pasim mondhatni "hidegtartásban" tartott. Heti 2x találkoztunk 2-3 órára, egyébként meg napközben beszélgettünk, úgy ahogy, félóránként-óránként egy mondatot kábé (szóval nem valódi párbeszéd, hanem mondjuk kérdezett valamit, én egyből válaszoltam, ő meg 20-30 perc elteltével reagált leghamarabb, tudatosan, mert mittudomén, fixaideája volt, hogy ha foglalkozik velem normálisan, akkor majd papucs lesz, vagy valami hasonló. Amikor összejöttünk, párszor kiborultam ezen, de a végére már egészen megszokottá vált ez a fajta kommunikáció). Na, a férjem nem ilyen volt, ő egyből reagált bármiről is volt szó, vele az online beszélgetés az mindig is olyannak érződött, mintha egymás mellett ülnénk és rendesen beszélgetnénk, azonnali, intenzív, vicces, szóval úgy általában szuper. Ha esetleg nem ért rá, akkor azt előre jelezte, aztán amikor a programja véget ért, akkor egyből jelentkezett. Üdítő változatosság volt az exemhez képest. Vele úgy igazán azt éreztem, hogy tényleg érdeklem és foglalkozik velem. Addig fel sem tűnt, hogy egyébként nekem erre mennyire igényem van.