Vélemény a megcsalásról? Tovább viszem a kérdést: Valóban fontosabb a szerelem mint a kapcsolat?

Azoknál igen, akik összekeverik a szexualitást a szerelemmel. Adott egy 10-20 éves házasság, kvázi azt is tudod már, hogy a másik milyet sz*rik, a szex nagyrészben megritkult, mivel mindig együtt vagytok, már nincsenek új dolgok a szexben. Majd jön egy férfi/nő, akivel működik a kémia, fogalmad nincs milyen ember ő valójában, akkor sem ha találkoztal vele többször pár órára. Nyilván a legrosszabb napjain nem látod, ő valamennyire megjátssza magát, csak a jót mutatja, a feleséged/férjed persze meg unalmas vagy hárpia vagy bármi más, mert neki ismered a rossz oldalát is. Aztan sokan beleesnek abba a csapdába, hogy azt hiszik az az illető jobb, mint a párjuk, beleszerelmesednek, mert tőle csak a jót kapják, aztan el is hiszik, hogy majd azzal olyan szuper lesz mindennap, mint ahogyan képzelik. Rohadtul nem, az is elmúlik X idő múlva újra, csak addigra már vagy megöregedtek és már azzal maradnak vagy váltanak megint.

Persze vannak olyan kapcsolatok és házasságok, amiknél tenyleg bármi jobb, de az esetek többségében az teszi tönkre, hogy az emberek elfelejtették, hogy az elején a párjukkal is ugyanezt érezték, aztan érzi ezt valaki mással, dobja a meglévőt.

Én különválasztom az kapcsolat érzelmi és testi oldalát!

Az értékes partneremet nagyon tudom imádni, mindent megteszek érte!

De képtelen vagyok bárkihez is szexuálisan hűségesnek lenni.

Ezt mindenkivel előre közlöm, mert nem akarok senkit átverni.

Én nem sok hűséges emberrel találkoztam: előbb-utóbb mindenki félre dug.

Szerintem az a gond, hogy különválasztod a kapcsolat és a szerelem fogalmát, mintha egymással ellentétesek lennének, és mintha egy párkapcsolatban nem is létezhetne szerelem. Ha valaki úgy indul neki a párkapcsolatának, hogy nem szerelmes a párjába, nem 100%-ig biztos benne, hogy a másikat akarja, esetleg úgy gondolja, hogy "hát, nem vonzódok hozzá, de összejövök vele, mert jó ember" vagy "nem annyira kedvelem, de elmegy", akkor persze, hogy könnyű borítani, ha találsz egy olyat, akivel TÉNYLEG megvan az összhang. És lehet, hogy az a párkapcsolat erősebbnek is fog bizonyulni, csak baromira etikátlan azzal az emberrel szemben, akivel "jóvanazúgy" alapon jöttél össze.

Szerencsére ma már nem ott tartunk társadalmilag, hogy anyád hozzáad a szomszéd fiához/lányához, mert anyagilag ez tenné a legjobbat a családotoknak, nincs beleszólásod az egészbe, nincs válási opció, és ha nem működik, kénytelen vagy a Julissal/Pistával megoldani a szénaboglyában, ha valamilyen szenvedélyre vagy kapcsolódásra vágysz, hanem van esélyed egy olyan emberrel összejönni, akit szeretsz, tisztelsz, és akihez fizikailag is vonzódsz, és nem a kapcsolaton kívül kell keresned a szerelmet.

Véleményem szerint egy érzelmileg intelligens ember (!) nem akar ott hagyni egy olyan kapcsolatot, amiben alapvetően jól érzi magát. Ha esetleg a kapcsolat kihűl annyira, hogy beférkőzne egy harmadik fél, akkor pedig sokkal emberségesebb 1) megpróbálni megjavítani a kapcsolatot, ha még valamennyire fontos neki 2) ha már nem fontos neki, lezárni. Nekem a megcsalás semmilyen módon nem fér bele.