Rettenetesen zavar a párom múltja! Mit tudok tenni?

A párom 24 éves, én 25 leszek. Leszbikus párkapcsolatban élünk. Mikor megismerkedtünk, az egész múltját a nyakamba zúdította pár nap ismerkedés után: kikkel volt, hogyan, mit csinált.

Az én alapelvem az volt mindig is, hogy biszexuális nővel nem alakítok ki párkapcsolatot, esetleg barátságot. Viszont ő leszbikusnak vallotta magát mindvégig, annak ellenére, hogy ő 3 évig egy tőle 20 évvel idősebb férfival élt egy párkapcsolatban, és előtte is többnyire férfiak voltak az életében. Nők közül elmondása szerint olyanokat talált csak, akik nem voltak komolyak, vagy csak kipróbálás szintjén mentek bele egy ilyen viszonyban. Zavart még az is, hogy az exein kívül más ember kb. nem is volt az életében, alig volt olyan ember, akihez szexuálisan vagy bárhogyan ne lett volna köze, és őket mind a barátainak tartotta. Mivel ez engem nagyon zavart, ezért mindegyiket letiltotta közösségi oldalakról, és kizárta az életéből.

Sok volt nekem az, hogy a közel 50 éves volt párjával azt is elmondta, milyen pózban szexeltek (elmondása szerint azért, hogy érzékeltesse, miért nem volt neki jó férfival), az, hogy a legjobb barátnőjével hármasban is együtt voltak egyszer, a másik legjobb barátnőjével is szintén lefeküdt ez a férfiember, ennek ellenére mai napig is barátok. Sokszor felteszem azt a kérdést magamnak, hogy ezt hogyan, mégis?!

Ezen kívül még voltak olyan dolgok, hogy az egyik szórakozóhelyen csak egyszer …. meg, egy másik barátnőjének a sógorával is lefeküdt, mert “szeretethiányos volt.”

Mivel én őt inkább egy biszex kategóriába soroltam be, amit ő nem tudott elfogadni, és mégis csak leszbikus kategóriába sorolta magát, ezért utána járt a dolgoknak, és most homoflexibilnek vallja magát (“ha szingli vagyok, és be-bejön egy-egy férfi (szexuális téren) nem fogok bocsánatot kérni, de a végcél az, hogy egy nővel éljem le az életem.)

Emiatt rengeteg vitánk volt, folyamatosan, azért, mert olyan információkat osztott meg velem, amikkel én nem tudok azonosulni. Mert nekem is van egy múltam, és próbálkoztam férfiakkal még az elején, de egyen kívül egyikkel sem feküdtem le, mert akkor ott rájöttem, hogy tagadásban éltem, és nem ez az én utam. Ő pedig megint másképp élte meg az életet, megismerkedésünk előtt egy héttel is szexuális viszonyt folytatott egy férfival, mert ő “nem fogja magát éheztetni” és “rá voltam szorulva a f*szra”, mert nem volt más.

A legjobb barátnőjével mikor találkoztam, azt mondta örül, hogy végre talált magának egy nőt, aki komolyan veszi, állandóan rólam beszél órák hosszat, hogy mennyire szeret, és végre “hazatalált”, de nagyon nehéz volt ezt magának is elfogadnia, mert mindig “normális” életet akart élni (már csak a perfekcionista anyja miatt is, aki egy külön és nehéz történet), és ezt erőltette magára évekig.

Most szünetelünk egy hónapot, hogy rájöjjünk - de főleg én - mit is szeretnék. El tudom-e fogadni, vagy nem?

A kérdésem az lenne, mit tehetnék azért, hogy változtassak ezen, és eszembe se jusson, amiket előttem tett? És akik hozzám hasonló beállítottságúak: hogyan viselnétek, ha a párotoknak ilyen múltja lenne?