Randizgatok egy sráccal, aranyos, kedves, szerintem passzolunk is egymáshoz. Az a típus, akivel lehet jövőt tervezni, de közben másra vágyik a szívem. Van értelme ilyenkor belemenni a dologba? Többi lent.

Sajnos már nem vagyok tini, az én koromban már az ember inkább a családalapításra gondol, és úgy választ párt. Ez a srác ennek tökéletesen megfelel, passzolunk is, de jön a de. Van egy nálam 5évvel fiatalabb, még a felnőtt élete elején járó srác, akivel munkakapcsolatunkból adódóan nem lehet(ne) semmi, ráadásul ő az a típus, akinek a nő csak a szexre kell. Ezt ő úgy fogalmazta meg, hogy először feküdjünk le, aztán ha az jó, akkor meglátjuk a többit. Öreg vagyok én már bohócnak, ellenben valamiért mégis annyira vonz szexuálisan és mindenhogy ez az egész, hogy nem tudom kiverni a fejemből. Ráadás nehezítő tényező, hogy a barátnőjével éppen se veled se nélküled kapcsolatban vannak. Utálom magam azért, mert így érzek. Tudom, hogy melyik lenne a felnőtt döntés, de valamiért annyira nagyon vonz a “rossz döntés” hogy folyamatosan csak tépelődök. Nem akarom megbántani a “jófiút” sem. Hogyan jussak magammal dűlőre?