Miért kezd megfolytatni az ha valaki nagyon megszeretett?

Úgy érzem és azt is látom a kapcsolataimon hogy ha megismerek valakit akivel kölcsönös a szimpátia, a vonzalom, azonos a humorérzékünk teljesen oda tudom lennie érte. Eljön az a pont amikor már azon is gondolkozom hogy szerelmes vagyok-e? Majd ahogy szépen lassan haladunk, és a másik fél megszeret illetve vagy szerelmes lesz belém és ezt ki is mutatja intenzíven, elkezdek befeszülni. Feszélyezni kezd, úgy érzem megfolyt a szeretet. Mintha nem szeretném ha szeretnek. Pedig mindig is arra vágytam, de mikor megkapom menekülök. Úgy gondolom a kapcsolatainkat nagyban befolyásolja azt hogy mit láttunk a szüleinktől gyerekkorunkban, és hogyan milyen formában és minőségben kaptuk a szeretetet. Én nem a szüleimmel nőttem fel. Anyám megtartott hátha az apám mellette marad, ami valljuk be nagy fokú naivitásáról tesz tanúbizonyságot de 20 éves volt. Betudható ennek. Anya egy ideig hordott ide oda magával kiskoromba. Bántalmazó kapcsolataiba is amit én pár évesen végig néztem. (Óvodában el is küldtek pszichológushoz, kézremegés, feszült szituációk, hangosabb szavak, vita helyzetben egyből megijedtem féltem és stresszeltem). Nem tudom mi lett az eredmény anyám nem avatott be. Végül az lett a vége hogy engem nagyszüleim neveltek fel akik szerettek, de sok dolgot nem kaptam meg. Mint pl érzelmi biztonság, magabiztosság, bizalom stb. Nem neveltek belém kitartást, sem ambiciózust, ha bármibe bele kezdek hamar feladom. Úgy érzem úgy sem tudnám megcsinalni. Nagyon szerettek,de én el voltam a kis világomban. Sose kértem tőlük semmit. Ha együtt mentünk a boltba rám kellett tuszkolniuk egy csokit is akár. Magamba rendeztem mindent, nem éreztem a szülői kapcsot. Mindemellett imádom őket, és rettenetesen hálás vagyok nekik hogy mellettük nőhettem fel, mert anyám mellett ma rosszabb ember lennék. Nem hibáztatom őket hisz amúgy sem az ő dolguk lett volna az én egészséges pszichés fejlődésem. Laktam anyámmal és a féltesóim apjukkal össz visz 4 évet. Vágytam rendes anyára, normális családra mint másoknak a suliban. De ott nem ez volt. Anyám folyamatosan csúnyán beszélt a kisöcsémmel volt hogy bántották is ha rosszalkodott. De volt hogy akkor is mikor nem volt indokolt ( már ha erre van indok )csak anyám elpattant. A takaroggyál be a szobába papucs nélkül hülyegyerek és hasonló kedves szavakkal napi szinten bombázta az öcsémet. Ameddig ott laktam sokat nélkülöztünk. Volt hogy lisztet, vizet, meg tojást sütöttünk ki de ha tojás sem volt csak lisztet meg vizet kevertünk össze és azt sütöttük ki vacsora gyanánt. Volt hogy kikötötték az áramot is huzamosabb időre. Anyám ruháiba jártam suliba és még sorolhatnám. Persze a párja is folyamatosan terrorizált minket, főleg úgy éreztem engem. Sosem engedett semmit, nem mehettem sehova, nekem mindig nagyon korán haza kellett mennem miközben a kisöcsém akkor jött fel amikor akart, hozzáteszem 5 év van köztünk. Ha nem úgy volt ahogy mondta nem engedett sehova. Pedig nem voltam rossz gyerek. Volt hogy anya megvert, nekem jött mert késtem 10 percet miközben tudta hogy a saját barátnőjénél voltam. 17 éves voltam. Megcibált, a nyakam kék, zöld, lila színekben játszott, és egész tavaszi szünetbe nem mehettem sehova meg ne lássák a nagyszüleim. Ha elmentek rám zárták az ajtót. És persze még sorolhatnám. Mai napig pánikrohammal küzdök bár mára megtanultam kezelni de volt masszív 2 év mikor nem

tudtam egyedül a boltig sem elmenni, a hivatalos ügyek intézéséről ne is beszéljünk. Volt hogy két hétig ki sem mozdultam a lakásból. Mindig vágytam hogy hátha megismerem egyszer az apukámat, mindig ott volt egy kis reménysugár hogy egyszer találkozunk és legalább ő lesz nekem. 2018-ban megkeresett, egyszer beszéltünk telefonon majd eltűnt. Pár hónap után arról értesültem hogy meghalt. Fel kutattam a családját hogy meg tudjam mi történt, hogy megismerjem őket is, és általuk az apukámat ha már személyesen soha nem fogjuk tudni már egymást. Felutaztam Pestre találkoztam az anyukájával, ide adta apám telefonját hogy mutassam meg neki rajta a dolgokat mert nem értett hozzá. Természetesen mindent átnéztem és segítettem neki. Életem egyik legfájdalmasabb pillanata volt mikor megnéztem a galériáját ahol egy darab kép volt… Egy 4 évvel korábbi kép rólam. Nagyon fáj ez nekem a mai napig. Már nincs ott a remény hogy valaha láthatom őt. Az anyukája egy hónap után felszívódott, pedig körbe telefonáltam érte a lehetséges összes helyet de semmi. Tekintve hogy én az ország másik végén lakok így nem tudtam/tudok csak úgy leruccani őt felkutatni egyedül Budapesten. Akartam őt segíteni, hisz az apámnak ő volt a legfontosabb. És ha már apám nem tudott rá vigyázni én szerettem volna.

Ez csak egy kis betekintés, próbáltam minden oldalról mesélni egy kicsit hátha keretezi hogy miért is vagyok ilyen.

Visszatérve ilyen múlttal mögöttem mindig is azt akartam hogy valaki igazán szeressen, hogy valakinek fontos legyek, hogy törődjön velem. Viszont mikor megérzem a szeretet, szerelmet menekülnöm kell. Ameddig ezt nem érzem teljes mértékben tökéletesen halad minden. Ha oda vannak értem akkor pedig jön a menekülés, lehet néha próbáltam elérni azt is hogy ne szeressenek. Számomra nagyon fontos a szex. Tudom vagyunk még ezzel így egy páran, de úgy érzem mintha én nem a szavakból szeretem hallani azt hogy valaki szeret, hanem mintha a szex lenne a “szeretetnyelvem”. Ez nagyon furcsán hangzik tudom, de nem tudom hogy adhatnám át az érzést. Csak példának okáért, én azt szeretem ha jól meg dug egyszer kétszer az este folyamán és utána odáig tudok lenni. Akkor már tudok bújni, babusgatni. Mintha ebből én jobban érezném hogy szeret, mintsem hogy ha az érzéseiről kezdene el beszélne. Volt hogy exemre megharagudtam és magamba zsörtölődtem ha nem volt szex valamiért. Vagy épp a jelenlegi arról Írt hogy most mi van velünk csupa komoly téma, én meg közbe arra tudtam gondolni hogy de le sz*pnám egy erdős részen a kocsinál ahol szoktunk sétálni. És nem biztos hogy ez normális. Vagyis nem tudom hogy az e. Amire vágyok hogy szeressen de ne túl túl. Én érzem ha valaki szeret, reggeli kávé, önzetlen és perszeeee a SZEX. De nem igénylem azt a nagyon nagyon te vagy a mindenem és nélküled nincs élet érzést. Akkor menekülök.

Érdekel a véleményetek és a meglátásotok.