Maradjak vagy lépjek? Biztonság vagy szenvedély 22 évesen?

A mostani párommal fél éve vagyunk együtt. Sosem voltam lila ködben vele, nem volt az a “filmbeillő” pillangós érzés, viszont elképesztően jól kommunikálunk egymással, hajlandóak vagyunk egymásért tenni, figyelünk egymásra és lelkileg támogatjuk egymást. Imádom, hogy csomó jó programot tudunk csinálni, sok dologban egyetértünk stb…Racionálisan nézve nem kérdés, hogy ő lehetne az ideális partnerem és maximálisan rá kellene figyelnem…DE. Életemben eddig 2x volt részem olyan igazán őrjítő (és kicsit vak) szerelemben, ahol úgy éreztem, zsigerből vonzódom a másikhoz, és mintha valami sokkal mélyebb, “égi” kötettés vonzana hozzá, mintha ismerném már valahonnan. Mély beszélgetések, csodás szex, és valami “varázslat”, mintha a teljes lényem új erőre kapott volna és csak vele tudtam elképzelni a jövőm…De mindketten csúnyán viselkedtünk egymással, viharos volt az egész, tele szemvedéllyel, és 1 év után szakítottunk (vagyis inkább leüvöltöttük egymást és rácsaptam az ajtót. Gyűlölet és szerelem váltakozott bennem még utána sok ideig…racionálisan nézve ez az exem valójában elég gyáva ember, kicsinyes, nem értünk egyet dolgokban, önző, és a látszatnak él.

Viszont 1 hete összefutottunk az utcán, és újra jött az az elsöprő érzés, amit a jelenlegi páromnál sosem éreztem…egymás szemébe néztübk nagyon mélyen, tele tartalommal és megbánással…Azóta nem bírom kiverni a fejemből, és erős bűntudatom van emiatt. Ráadásul tudom, hogy részéről nem múltak el az érzések felém, csak mindketten beláttuk, hogy nem bántunk jól egymással és nem biztos, hogy működne köztünk…megijedtem, mert szeretem a mostani párom, de nem biztos, hogy vele akarnám leélni az életem, úgy érzem nekem kell ez a tűz…