Vannak valóban jól működő, boldog párkapcsolatok a környezetetekben? Mi a titkuk?

Hosszú évek tapasztalata,rokonok,kollégák és két barátom példáján át kijelenthetem, hogy nincs maradéktalanul boldog kapcsolat.

Sok helyen nem is sejtettem,mik voltak a háttérben,soknál van kölcsönös megalkuvás,vagy kirakat-kapcsolat az egész.

Vagy annyira unják már egymást,hogy szinte alig beszélnek,gyerek sincs,hitel sincs,de lusták változtatni és mindegyik más-más szobában lakik a lakásban,közösen nem is mennek már sehová.

De a fészen ott a vigyorgós kép- csak tudnám,hol lőtték?...

Akiket én jól ismerek és jónak látom a kapcsolatot, ott én ezeket a dolgokat tudnám felsorolni:

- önismeret (tudja, mit tud nyújtani, mit várhat a másiktól, nincsenek magához képest irreális elvárásai)

- kommunikáció, kommunikáció, kommunikáció - a fontos dolgokat meg kell beszélni, a vita (sőt néha még veszekedés is), belefér, amíg tisztelet ls kompromisszumkészség van, és mindketten hajlandók dolgozni egy problémán

- egyik sem olyan dolog miatt szereti a másikat, ami mulékony... na, ott votak veszekedések meg szakítások, ahol bármelyik félnek a legfontosabb dolog a másikban az, hogy milyen karcsú a dereka, milyen színű / hosszú / dús a haja, mennyire izmos, mennyire feszes a teste, milyen a munkahelye

- hasonló világnézet és hasonló életcélok

Nem igazán. Van egy-két jobb, de ott a felek szinte nem találkoznak.

A többi kirakat.

Nekem volt egy 20 évig tökéletes házasságom csak sajnos a férjem meghalt, ill. a legjobb barátnőm 30 éve él boldog házasságban a mai napig.

A titok: olyanhoz kell hozzámenni, akiért tényleg full odavagytok, nem elég, hogy tetszik (meg fog mindkét fél változni: hízás, fogyás, betegségek, kopaszodás, senki se úgy néz ki 50-70 éves korában, ahogy 20 évesen, kérd el a nagymamád lánykori fotóját és csodálkozz...stb). Sajnos azt látom, hogy csak "összejönnek" emberek, mert épp ott volt az illető kéznél és végül is tetszik valamilyen szinten, bevállalható, meg jó vele s szex...

Mindig azt szoktam mondani, mielőtt hosszú távú kapcsolatot tervezel valakivel, hogy gondold át: ha az illető rákos lenne, nem szexelhetnél vele holnaptól, nem mehetnél vele a tengerhez, nem villoghatnál vele, elszegényedne, vagy motorbaleset után lebénulna, akkor is vele maradnál-e. Ha a válaszod:nem, akkor hagyd, bele se kezdj, mert csak sírás, meg válás lesz a vége. Sajnos a kapcsolatok 90%-a már az elején csak a kukák kategóriába illik, nagyon meggondolatlanok az emberek. Azt hiszik minden változatlan marad. De az élet lényege a folyamatos változás.

Én 25, a bnőm 18 évesen találkoztunk az Igazival.

A bnőm elment a helyi kisvárosi abc-be vásárolni, és a felvágottas pult mögött állt a fiú, mint eladó. Elkezdtek beszélgetni, majd járni....ennyi.

Most már a fiú is, a bnőm is 2 diplomás közgazdászok...

Én pedig 25 évesen egy vadászvacsorán találkoztam az Igazival. Táncoltunk, beszélgettünk, így kezdődött.

És nem, nem muszáj várni...férjhez lehet menni 20 évesen az első fiúhoz/lányhoz, majd el lehet válni 1-5-10 év múlva és ottmaradni egy csonka családdal, gyerekekkel, sérült lélekkel. Mert ez a legtöbb házasság vége. Pont azért, mert nem az Igaziak találnak egymásra...hanem csak egy alkalmasnak tűnővel jönnek össze. Persze abból is lehet Igazi, csak akkor meg hatalmas kompromisszumképesség kell.