Maradjak a barátja így?

Van egy fiúbarátom, randizgattunk egy ideig, megvolt a vonzalom, le is feküdtünk sokszor. Ő szerette volna velem komolyabban, többször is utalt rá, viszont akkor én még nem voltam túl az előző nagy szerelmemen, és nem tudtam még úgy kötődni hozzá, illetve kicsit élveztem is hogy egyedül vagyok, befelé fordulok, pedig nagyon jó volt vele. Mire meg tudtam volna szeretni, ő már nem akarta, azt mondta, nem akar senkit most. Azt hiszem kicsit sokkoltam akkor a vallomasommal. Ettől még barátok maradtunk, néha találkozunk, elmegyünk enni, kirándulni, moziba, de semmi több. Nekem viszont néha nagyon fáj, mert azt hiszem, szerelmes vagyok belé, és rettegek, hogy milyen érzés lesz, ha barátnője lesz. Tudom, hogy nagyon elszúrtam, százszor megbántam már, de sajnos ezen már nem lehet utólag változtatni. Nem is akarok ebben az érzésben benne ragadni, szeretném elfelejteni, de mindenkit hozzá hasonlítok, és így nehéz. A másik meg, hogy titkon mindig reménykedem, hogy mégis szeretne valamit, de tudom, butaság. Mit gondoltok, fent lehet így tartani egy barátságot? Ti mit tennétek a helyemben? Nehéz lenne vele megszakitanom a kapcsolatot, tényleg nagyon közeli barát, és olyan kevés igazi barátja van az embernek.