Mit csináljak ebben a helyzetben?

Az elmúlt öt évem arról szólt, hogy kihevertem egy válást. Ebben az évben éreztem azt, hogy készen állok végre egy komoly kapcsolatra. Sajnos a nyáron belefutottam két olyan ismerkedésbe amiben komolyan csalódnom kellett. Két olyan nőt ismertem meg akik elhitették velem, hogy nekik is komoly a céljük de végül kiderült egyáltalán nem az. Nem bántam, tanultam belőle. Ezek után sokat eljártam kerékpározni a helyi horgásztóhoz és egy augusztusi estén leírtam a kis jegyzetfüzetembe, hogy milyen nő is kell nekem. Legyen mosolygós, őszinte, tisztelje a régi értékrendeket, legyen hasonló érdeklődési körünk, barna haj - barna szem, szeressen sütni-főzni és enni is, tudjak vele egy jót beszélgetni mindenről is stb. . Csak egy kis vázlat volt ez számomra, hogy tegyem helyre magamban, hogy ki is kell nekem valójában. Mit ad Isten, pár hónap múlva, október elején megjelent az életemben! Pontosan az akit leíram, sőt még több is! Beszélgettünk és pár nap után feljött a randi kérdése amire határozott igen-t mondott és kiemelte kérdésemre, hogy nem baráti találkát akar, hanem randit. Meg is beszéltünk egy mozit és előtte egy kávézást. Erre sajnálatos módon a randi napján meghalt az édesapja és azt mondta, hogy sajnálja de most az anyukája mellett van a helye és ígéri, amint összeszedi magát, bepótoljuk. Még képet is küldött, ahogy viszi ki a mentő az édesapját. Mondtam neki, hogy nem ez a fontos most, hanem, hogy ő rendbe jöjjön! Haza is költözött két hétre és folyamatosan írt, kezdeményezett is beszélgetést és egyre nagyobb volt az összhang. Nem gondoltam a randira, nem nyomultam csak szépen, csendesen mellette voltam. Kétszer írta is, hogy sok erőt adtak neki ezek a beszélgetések és örül neki, hogy van még a világon ilyen tisztaszívű férfi mint én. Szinte már mondhatni bókolt is szép szavakkal és valóban értékelte azt, hogy ott vagyok. Ha rövid üzenetet küldött, röviddel válaszoltam, ha hangüzenetet akkor hangüzenettel. Küldtem neki szép őszi képeket amiket én készítettem, hogy feldobjam és örült is neki. Viszont mielőtt visszaindult volna dolgozni, beleesett a megfázásba elég keményen mint én. 39 fokos láz és totál készen volt de még így is küldött hangüzeneteket. Majd otthon volt táppénzen, pihent és visszaindult dolgozni. Sajnos az első hetét betegen kezdte és érezhetően rossz kedve volt ami érthető is. Újra visszaköltözött az albérletbe ahol egyedül van és vissza kellett rázódnia a munkába. Na innentől kezdve sajnos szinte nem is beszéltünk és van egy olyan érzésem, hogy megvolt azon a héten a temetés is és vasárnap a halottak napja is oda vághatott lelkileg. Mondta nekem korábban, hogy ő nagyon nagyon érzékeny lelki világú és nagyon apás volt és elárulta azt is, hogy ő örökbefogadott gyermek. Nem nagyon hiszek a horoszkópokban de igaz rá a Halak nő leírása. Érzem és értem most a csendet, egyedül kell megint feldolgoznia az egészet és a napokban lehetett a temetés is. És én tudom, hogy ez most nem rólam szól hanem ő róla és a gyászról. A csendet sem akarom és nem is fogom tőle elvenni! Csak sajnos nem tudok róla semmit és nem is szeretném, hogy annyiban maradjon az egész. Tudom, hogy hol dolgozik de nem fogok kéretlenül, tolakodóan benyitni hozzá. Még mindig megvan a doboz csoki amit a randin akartam volna odaadni neki és mellé festettem egy Micimackós képeslapot mert anno Micimacinak becézett. Lassan egy hete nem beszéltünk és nehéz de megértem. Ilyenkor neki egybefolynak a hétköznapok és szinte csak a túlélésről szólnak. Csak nem tudok róla semmit. Szerintetek mit tegyek? Tényleg úgy érzem, hogy különleges! Magam sem tudom miért de van egy olyan érzés bennem ami még nem volt! Mintha mindig is ismertem volna! Ezért is szeretnék őszinte és segítő válaszokat amiket előre is köszönök!