Mi a kiút az ambivalens kötődésből felnőttkorban párkapcsolatban? Van rá valami megoldás, hogy egészségesen alakuljon ki bennem egy lány felé kötődés és ne szinte minden alkalommal azonnal?

Kedves Kérdező!

Nem tudok neked tanácsot adni. Én is ugyanerre a kérdésre keresem a választ. Totál ambivalens kötődő vagyok én is. 28/N vagyok, rendre rövid, néhány hetes, max. hónapos kapcsolataim vannak, hosszú távon nem marad meg mellettem senki.

4,5 éve járok pszichológushoz, nem mondom, hogy nem haladok, sok dologban fejlődtem, de hosszú még az út. Most a legfrissebb csalódásom pár napja történt. Pont úgy, ahogy te is írod. Mindig úgy kezdődik, hogy jön valaki, aki nagyon belém bolondul, én is őbelé, most is ez volt. Összejöttünk, de ahogy tartozni kezdtem hozzá, nem éreztem jól magam... bizonytalan voltam, féltem, hogy bármelyik pillanatban elhagyhat... igényeltem volna a pozitív visszajelzést, de nem kaptam. Eközben én is hol távolságtartó, hol kapaszkodó voltam. (Szerintem amúgy ez a férfi is ambivalens kötődő volt.) Megfordult a fejemben a szakítás, de nem mertem volna kimondani. Így ő szakított velem.

Dühös vagyok magamra, hogy megint így kiborultam egy ilyen 2-3 hónapos kapcsolat vége után, de pokoli kínokat élek át, még ha tudom is a fejemmel, hogy ez nem tragédia, meg nem dől össze a világ, de én ezeket tényleg úgy élem meg, hogy belehalok.

Szóval csak annyi, hogy nagyon ismerős, amit írsz, és tök jó lenne, ha egyszer egészségesen, biztonságosan tudnék kötődni. Milyen lehet az, el nem tudom képzelni.

Te hány éves vagy? Jársz pszichológushoz?